Kertész Erzsébet: Fiút vártak, lány született (Ez az életem)

Timi ajánlja kedvenc regényét a pályázatunkra:

A könyv Kertész Erzsébet írónő önéletrajza.. Közelebb érzem magam az írónőhöz, sokat megtudtam róla, és talán jobban értem a regényeit, a hangulatait is. Eleinte kicsit fanyalogva olvastam az életrajzot, ami 88-91 éves kora között keletkezett az 1990-es évek utolsó éveiben, 99-ben fejezte be, és utána még 2005-ig élt. Mivel 1909-ben született, gyakorlatilag átélte az egész századot. Azért olvastam eleinte fanyalogva, mert az életrajz sokkal keserűbb, mint az a derű, ami a regényeiből süt. Nagyon sok benne az "öregasszonyos" elkanyarodás a témától, a bezzegezés egyes korokkal kapcsolatban: mennyivel jobb volt akkoriban, mint ma! Olyan érzés olvasni a könyvet, mintha egy nagymama mellett ülnék, mesélne, és el-elkanyarodna vissza az emlékeiben, néha panaszkodna is - így aztán időnként megtelne keserűséggel, meg is könnyezné ezt vagy azt az emléket, és időnként nevelő célzattal kiszólna a meséből. Ezzel az érzéssel aztán a végére eljutottam a mély tiszteletig. Miért is ne lenne a saját lányregényeinél (amik közül az általam olvasottakat nagyjából ötven évvel az életrajza előtt írta) helyenként keserűbb a saját éltéről szólva, ami bizony nem volt fenékig tejfel. Átélt két világháborút, '56-ot, mindezt és a köztes éveket is zsidóként, szült két gyereket, élt elválasztva a férjétől hosszú éveken át, és bőven élt még a rendszerváltás után is. És mesélni kilencvenévesen is tud.

Schrobsdorff, Angelika: Te nem vagy olyan, mint más anyák

Timi ajánlja kedvenc regényét a pályázatunkra:

Különleges családregény egy lány tollából, különleges kapcsolatáról az anyjával és a családja többi tagjával, egy valóban nem mindennapi nőről a második világháború előtt, alatt és után. A könyv a család sorsán keresztül ábrázolja Németország akkori helyzetét, a háború elől elmenekülő családok, gyerekek életét, magán a családon belül pedig egy olyan nő sorsát és viszonyát férjéhez, gyermekeihez, szeretőihez, amilyen nőt az olvasó valószínűleg nem tudott elképzelni az akkori, jóval konzervatívabbnak gondolt, vérzivataros időkben. Lebilincselő, nagy formátumú, érdekes családregény.

Egyedi hangvételű kötetében Angelika Schrobsdorff az édesanyjának állít emléket. Művében egy olyan személyes történettel ismerkedhetünk meg, amely őszintén szól a 20. században átélt eseményekről. A levelek, fényképek, baráti beszélgetések, illetve emlékek alapján összeállított írás nem csupán Elza Kirschner életét mutatja be, hanem azon keresztül a második világháború kitörése előtti, alatti és utáni náci Németországot is hűen ábrázolja, illetve azokat a következményeket, amelyek emiatt a vagyonos zsidó családot érintették. A berlini események, a bujdosás és szökés, melynek kényszere keresztbe töri a fiatal Elza, azelőtt hangversenyekhez és színházi előadásokhoz, tóparti vakációkhoz szokott életét. Az ekkor már Erik Schrobsdorff feleségeként és két kisgyermek anyjaként élő Elza egy idegen országban, Bulgáriában kénytelen új életet kezdeni, amely minden téren mást tartogat számára. A személyes és történelmi utalásokkal egyaránt ellátott kötet akkor még gyermek szerzője kritikusan, ugyanakkor csodálattal ír a fontos történelmi időszak minden jegyét és emlékét magában hordozó édesanyjáról.

Calman, Stephanie: Egy rossz anya vallomásai

Bár a szerző már az előszóban a leghatározottabban tagadja a dolgot, valójában műve nem egyéb, mint egyfajta alternatív szülői tanácsadó könyv, méghozzá egy elragadóan őszinte önvallomás sorai közé rejtve. Könyvét tulajdonképp nevezhetnénk önéletrajznak, de nem igazán az: sokkal inkább az anyaság krónikája. Méghozzá a maga elbűvölően tökéletlen és életszerű valóságában, mentesen mindennemű kioktató tudálékosságtól, irritáló magabiztosságtól, édeskés érzelgősségtől. Anyasága regényét a legelején kezdi, amikor még - egészséges fiatal lányként - borzadállyal töltötték el mások őrjöngő csemetéi, majd részletesen kifejti saját "lépre menésének" történetét, részletesen ecsetelve valamennyi elkövetett nevelési szarvashibáját és annak keserű gyümölcseit. A szeretetre méltóan bájos, számos tanulságot tartogató mű minden leendő és gyakorló szülőnek ajánlható.

Vajda Miklós: Anyakép, amerikai keretben

Egy rendkívül bonyolult anya-fiú kapcsolat története: egy család hányattatásokkal teli élete a magyar történelem viharaiban. Dr. Vajda Ödönné a 30-as években a felső tízezer ünnepelt tagja volt. Amikor férje zsidó származása miatt nem dolgozhat tovább ügyvédként, egyedüli családfenntartó lesz. Elkényeztetett fia azonban nem egyszerű eset, miközben a vészkorszakban a nyilasok börtönét is megjárja zsidók bújtatása miatt. A Rákosi-korszak kezdetén aztán az anyát egy jól megrendezett kirakatperben elítélik, rémhírterjesztéssel vádolva. Egyedül marad az akkor tizenkilenc éves Miklós, aki éppen Sturm und Drang lázadó korszakát éli. Egyetlen segítője apja első felesége, a színésznő Bajor Gizi, aki leveleivel próbálja elérni barátnője kiszabadulását. Bajor Gizi rendületlenül bombázza leveleivel Rákosi Mátyást, meg Révai Józsefet, s végül sikerül elérnie a büntetés megszakítását. Az anya 1956-ban a börtöntől való újabb félelmében Amerikát választja, ahol új életet kezd, és a ritka találkozásokat leszámítva fiával már csak írásban érintkezhetnek. Ez a vallomásos, bensőséges írás - tulajdonképpen életregény - föltárja az anya-fiú kapcsolat bonyolultsága és ellentmondásossága felett átívelő lényegét: a fájdalmas, megértő szeretetet.