Egy rendkívül bonyolult anya-fiú kapcsolat története: egy család hányattatásokkal teli élete a magyar történelem viharaiban. Dr. Vajda Ödönné a 30-as években a felső tízezer ünnepelt tagja volt. Amikor férje zsidó származása miatt nem dolgozhat tovább ügyvédként, egyedüli családfenntartó lesz. Elkényeztetett fia azonban nem egyszerű eset, miközben a vészkorszakban a nyilasok börtönét is megjárja zsidók bújtatása miatt. A Rákosi-korszak kezdetén aztán az anyát egy jól megrendezett kirakatperben elítélik, rémhírterjesztéssel vádolva. Egyedül marad az akkor tizenkilenc éves Miklós, aki éppen Sturm und Drang lázadó korszakát éli. Egyetlen segítője apja első felesége, a színésznő Bajor Gizi, aki leveleivel próbálja elérni barátnője kiszabadulását. Bajor Gizi rendületlenül bombázza leveleivel Rákosi Mátyást, meg Révai Józsefet, s végül sikerül elérnie a büntetés megszakítását. Az anya 1956-ban a börtöntől való újabb félelmében Amerikát választja, ahol új életet kezd, és a ritka találkozásokat leszámítva fiával már csak írásban érintkezhetnek. Ez a vallomásos, bensőséges írás - tulajdonképpen életregény - föltárja az anya-fiú kapcsolat bonyolultsága és ellentmondásossága felett átívelő lényegét: a fájdalmas, megértő szeretetet.2010. június 1., kedd
Vajda Miklós: Anyakép, amerikai keretben
Egy rendkívül bonyolult anya-fiú kapcsolat története: egy család hányattatásokkal teli élete a magyar történelem viharaiban. Dr. Vajda Ödönné a 30-as években a felső tízezer ünnepelt tagja volt. Amikor férje zsidó származása miatt nem dolgozhat tovább ügyvédként, egyedüli családfenntartó lesz. Elkényeztetett fia azonban nem egyszerű eset, miközben a vészkorszakban a nyilasok börtönét is megjárja zsidók bújtatása miatt. A Rákosi-korszak kezdetén aztán az anyát egy jól megrendezett kirakatperben elítélik, rémhírterjesztéssel vádolva. Egyedül marad az akkor tizenkilenc éves Miklós, aki éppen Sturm und Drang lázadó korszakát éli. Egyetlen segítője apja első felesége, a színésznő Bajor Gizi, aki leveleivel próbálja elérni barátnője kiszabadulását. Bajor Gizi rendületlenül bombázza leveleivel Rákosi Mátyást, meg Révai Józsefet, s végül sikerül elérnie a büntetés megszakítását. Az anya 1956-ban a börtöntől való újabb félelmében Amerikát választja, ahol új életet kezd, és a ritka találkozásokat leszámítva fiával már csak írásban érintkezhetnek. Ez a vallomásos, bensőséges írás - tulajdonképpen életregény - föltárja az anya-fiú kapcsolat bonyolultsága és ellentmondásossága felett átívelő lényegét: a fájdalmas, megértő szeretetet.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Bejegyzések
3 megjegyzés:
A nagypolgári családban nevelkedő fiú és édesanyja kapcsolata áll a regény központjában. Életvitelüket a 20. század tragikus eseményei (zsidóüldözés, háború, Rákosi-diktatúra,stb.)alaposan megváltoztatják. Az anya börtönbe kerül koholt vádak alapján, majd az '56-os forradalom leverése után Amerikába emigrál, de fia itthon marad. Édesanyjáról különféle képeket őríz emlékezetében; a nagypolgári dámát, a börtönben látott kopott ruhás nőt, de az amerikai anyakép számára kissé idegen. Mégis megtalálja benne mindig azt az asszonyt, aki rég volt. Nincs köztük ölelkezés, sem sírás, mert az úri neveltetés ezt nem engedi, de belül mindegyikük nagyon mélyen érez. Különösen megható a befejező rész, amikor már mindketten tudják, hogy többé nem találkoznak, és ebben a búcsúban van valami méltóságteljes, amit elmondani nem lehet, csak érezni.
dolina
A könyv egy érdekes, tragikus család sorsába ad betekintést. Egy anya, egy okos, szép nő harcába az életért, a fiáért. Nem akármilyen családi háttérrel miképp élik meg a háborút, az ötvenes éveket, '56-ot. Aztán a találkozásokat a felnőtt fiú és az Amerikában élő anya közt.
Szerintem érdekelheti azokat az olvasókat, akik szeretik a családregényeket, az ország máig sötét éveinek feltárulását. A kiszolgáltatottság vállalását a családért, az életért. Érdekes, kellemes olvasmány volt, egyben kordokumentum.
Magdi
Vajda Miklós: Anyakép, amerikai keretben
A neves műfordító, szerkesztő, irodalomkritikus, esszéista, Vajda Miklós első önálló kötete 78 éves korában jelent meg. A könyv nem nevezhető tisztán regénynek, benne a memoár, az esszé keveredik a szépirodalommal. A 20. század derekán játszódó mű tanulmánykötetnél többet mond el a korról, a diktatúra természetéről, tehát korrajz is, melynek középpontjában anya és fának kapcsolata áll.
Ez a viszony igen bonyolult, ellentmondásos, zavart és távolságtartó. Megtépázzák a kor embert próbáló szörnyűségei, viharai. A fiú (az író) nagypolgári családban cseperedik, nevelőnő szárnyai alatt, a 30-as években. Az arisztokrata származású anya s a zsidó származású apa mellett elegáns villában él, ahol személyzet lesi kívánságait, eleven társasági életet élnek, fogadásokat tartanak, híres barátok veszik körül őket. Életük gyökeresen megváltozik, mikor az apja már nem dolgozhat tovább ügyvédként zsidó származása miatt. Az anya lesz a családfenntartó a Rákosi-korszakban. Ráadásul férje halála után az özvegy édesanyát egy kirakatperben börtönbüntetésre ítélik. Az 56-os forradalom után végleg Amerikában telepedik le, az író azonban itthon marad, s csak hosszú évek után találkoznak.
Valami meghatározhatatlan boldogtalanság lengi be a regényt. Arra vár az olvasó, hogy kiderül, mitől ez a zavar, ez a távolságtarás, ez az egymásba kapaszkodó idegenség, ami a két ember kapcsolatát jellemzi. Mitől az elhallgatások, mi végre a hazugságok? Óvják egymást ezzel, vagy tovább növelik a távolságot?
Az idős anya kétségbeesetten ragaszkodik a múltidéző külsőségekhez (vörös körmök, festett haj, élénk rúzs, az öreg lábakra nem illő, kényelmetlen cipő..), talán így próbálja megőrizni méltóságát, felidézni a nagyasszonyi múltat. Ugyanakkor „elfogynak” történetei a beteljesületlen szerelemről, a férje ridegségéről, a nagyvilági kapcsolatokról. Magánya elől egy szekta közösségébe menekül. Fia dühös és tehetetlen. Nem tudják feltárni egymás előtt legbensőbb énjüket. Marad a rituálé: a hátba veregetés, a homlokra rajzolt, „óvó” kereszt. A szemérmes anya-fiú kapcsolat soha nem alakul át megváltó kitárulkozásba, ugyanakkor a fájdalmas, megértő szeretet jellemzi.
A könyvnek ragyogó a stílusa. Nincs mellébeszélés, nincs ömlengés. Lélektani kifinomultság, gondolati és esztétikai igényesség jellemzi. Arra késztet, hogy az olvasó átgondolja saját édesanyjához fűződő, sokszor ellentmondásos kapcsolatát.
Végül álljon itt a regény számomra legfontosabb mondata:
„Később lányoknál, asszonyoknál keresem, erősen változó eredménnyel. De hiába, mert az is, amit az anyjától nem kapott meg, sőt az is, amit megkapott tőle az ember, igazából sehol sem kapható.”
Zöld Istvánné (Vali)
Megjegyzés küldése