Kertész Erzsébet: Fiút vártak, lány született (Ez az életem)

Timi ajánlja kedvenc regényét a pályázatunkra:

A könyv Kertész Erzsébet írónő önéletrajza.. Közelebb érzem magam az írónőhöz, sokat megtudtam róla, és talán jobban értem a regényeit, a hangulatait is. Eleinte kicsit fanyalogva olvastam az életrajzot, ami 88-91 éves kora között keletkezett az 1990-es évek utolsó éveiben, 99-ben fejezte be, és utána még 2005-ig élt. Mivel 1909-ben született, gyakorlatilag átélte az egész századot. Azért olvastam eleinte fanyalogva, mert az életrajz sokkal keserűbb, mint az a derű, ami a regényeiből süt. Nagyon sok benne az "öregasszonyos" elkanyarodás a témától, a bezzegezés egyes korokkal kapcsolatban: mennyivel jobb volt akkoriban, mint ma! Olyan érzés olvasni a könyvet, mintha egy nagymama mellett ülnék, mesélne, és el-elkanyarodna vissza az emlékeiben, néha panaszkodna is - így aztán időnként megtelne keserűséggel, meg is könnyezné ezt vagy azt az emléket, és időnként nevelő célzattal kiszólna a meséből. Ezzel az érzéssel aztán a végére eljutottam a mély tiszteletig. Miért is ne lenne a saját lányregényeinél (amik közül az általam olvasottakat nagyjából ötven évvel az életrajza előtt írta) helyenként keserűbb a saját éltéről szólva, ami bizony nem volt fenékig tejfel. Átélt két világháborút, '56-ot, mindezt és a köztes éveket is zsidóként, szült két gyereket, élt elválasztva a férjétől hosszú éveken át, és bőven élt még a rendszerváltás után is. És mesélni kilencvenévesen is tud.

Schrobsdorff, Angelika: Te nem vagy olyan, mint más anyák

Timi ajánlja kedvenc regényét a pályázatunkra:

Különleges családregény egy lány tollából, különleges kapcsolatáról az anyjával és a családja többi tagjával, egy valóban nem mindennapi nőről a második világháború előtt, alatt és után. A könyv a család sorsán keresztül ábrázolja Németország akkori helyzetét, a háború elől elmenekülő családok, gyerekek életét, magán a családon belül pedig egy olyan nő sorsát és viszonyát férjéhez, gyermekeihez, szeretőihez, amilyen nőt az olvasó valószínűleg nem tudott elképzelni az akkori, jóval konzervatívabbnak gondolt, vérzivataros időkben. Lebilincselő, nagy formátumú, érdekes családregény.

Egyedi hangvételű kötetében Angelika Schrobsdorff az édesanyjának állít emléket. Művében egy olyan személyes történettel ismerkedhetünk meg, amely őszintén szól a 20. században átélt eseményekről. A levelek, fényképek, baráti beszélgetések, illetve emlékek alapján összeállított írás nem csupán Elza Kirschner életét mutatja be, hanem azon keresztül a második világháború kitörése előtti, alatti és utáni náci Németországot is hűen ábrázolja, illetve azokat a következményeket, amelyek emiatt a vagyonos zsidó családot érintették. A berlini események, a bujdosás és szökés, melynek kényszere keresztbe töri a fiatal Elza, azelőtt hangversenyekhez és színházi előadásokhoz, tóparti vakációkhoz szokott életét. Az ekkor már Erik Schrobsdorff feleségeként és két kisgyermek anyjaként élő Elza egy idegen országban, Bulgáriában kénytelen új életet kezdeni, amely minden téren mást tartogat számára. A személyes és történelmi utalásokkal egyaránt ellátott kötet akkor még gyermek szerzője kritikusan, ugyanakkor csodálattal ír a fontos történelmi időszak minden jegyét és emlékét magában hordozó édesanyjáról.

Long, Kate: Rossz anyák kézikönyve

Rea ajánlja kedvenc regényét a pályázatunkra:

Egy habókos nagymama, egy egyedülálló anya, aki keresi a szülőanyját, és egy "megesett" kamaszlány. Ők egy család. Az életük igazolja a könyv egyik férfiszereplőjének mondását: "Ha egyik ajtó becsukódik, a másik még az arcodba is csap." Három egymás mellett futó, három összefonódó sztori, de a sztori folytatásos is. Az unoka története az anyja történetének folytatása, az anyáé folytatja a nagyiét. Így kerek a történet: fájdalmakkal, súlyos dilemmákkal és sok-sok humorral.

Egy észak angliai aprócska bányászfaluban, Lancashire-ben járunk 1997-ben, gyárak és vörös téglás sorházak között. A falu másik oldalán a mocsár. Mindenki ismer mindenkit, van templom, közösségi ház, két kocsma, üzlet, mosoda, újságos. A rég bezárt tárnák fölött él a három nő - a család három generációja -, akiknek élete átível az egész huszadik századon, miközben szinte el sem hagyják szűk közegüket. Charlotte bajba kerülése, egy régi családi titok napfényre kerülése azonban mindhármuk életét megváltoztatja, kilépnek a kis közösségből, amire eddig támaszkodtak, s megtanulnak másoktól is elfogadni barátságot, segítséget, de a vége mindig az, hogy ők mindhárman szeretik a másikat és a legtöbbet egymástól kaphatnak.

See, Lisa: Sanghaji lányok

Rea ajánlja kedvenc regényét a pályázatunkra:

A nyár nagy könyvélménye volt számomra. A történelem lélegző szövetébe beágyazódott, generációkon átívelő családtörténet. Központi figurája két nővér, akik kínai menekültként az Amerikai Egyesült Államokba kerülnek, ahol a két kultúra és mentalitás között kibékíthetetlen ellentétek feszülnek. Egy olyan országban igyekeznek gyökeret verni és amerikaivá válni, amely megtűri őket, üldözi őket. Olyan hagyományokat törekszenek megőrizni, amelyek veszélyeseknek bizonyulnak rájuk nézve, szenvedést okoznak számukra, mégsem tudnak hűtlenek lenni hozzájuk.

És ott a lány. Ő egy boldogabb jövő záloga. Mindkét nővér a gyermekének tekinti, de a hazugságok, titkok, amelyekre felépítik az életét, mérgeznek. Egyikük a vér szerinti szülőanya, másikuk a nevelőanya, de egyként szeretik, s ez a legfontosabb, amit adhatnak neki. Ettől a végkifejlet mégsem tragikus, hanem jövőbe mutató.

John Steinbeck: Édentől keletre

Zsuzsa ajánlja kedvenc regényét a pályázatunkra:

„A legnagyobb rémület, amely egy gyermek szívét marcangolhatja: az, hogy nem szeretik! Nincs ember a világon, aki kisebb-nagyobb mértékben ne érezte volna a visszautasítás gyötrelmét. A mellőzés haragot szül, és a harag valami bűnt a mellőzés megbosszulására, a bűn pedig bűntudattal jár, íme az emberiség története!...”

John Steinbeck bibliai példázatot idéző nagyszerű regénye nemcsak az Egyesült Államok hőskorának az első világháborúig terjedő hatalmas történelmi tablója, hanem két család nemzedékeinek egymásba fonódó története is, amely nagy álmodozókat, tiszta és becsületes embereket éppúgy termett, mint "Káinokat", akik lelkükben gyengék és gonoszok - vagy csak látszólag azok, hiszen a jóság, az elfogadás és a szeretet vágya bennük is megvan, ha csírájában és torzan is. A regény felemelő tanulsága és "útmutatása": mindenki számára megadatik a választás joga és felelőssége, hogy győzzön a külvilág és lelke sötét hatalmai ellen, s élete "tisztítótüzéből" végül felemelkedve begyógyuljanak tűzégette sebei és a tisztátalanság is, amely a tüzet szükségessé tette. Timsel - tiéd a választás lehetősége, ezt soha ne feledd...

Boučková, Tereza: Ha szeretsz egy férfit

Miestas ajánlja kedvenc regényét az olvasópályázatunkra:

Boučková szikrázóan őszinte és szemérmesen kitárulkozó, a hétköznapok tragikumát, abszurditását sok-sok öniróniával és humorral oldó, a gondolatok-érzelmek maximumát a forma minimumába belesűrítő, majdhogynem tőmondatokban írt művei - kisregényei, novellái, modern balladái vagy egyszerűen csak szövegei? - horizontálisan egy-egy teljes élettörténetet ívelnek át, vertikálisan pedig a lélek - a női lélek - legmélyebb zugaiba, legrejtettebb bugyraiba szállnak alá. Írásai olyanok, mint megannyi miniatűr, művészien megmunkált, áttetsző kristálydarab, amelyek parányi voltuk ellenére mindent elmondanak a kristálygömb milyenségéről, szerkezetéről - közép-európai közelmúltunk és jelenünk, emberi sorsunk nyomorúságáról és nagyszerűségéről.

Walker, Alice: Kedves Jóisten

Miestas ajánlja kedvenc regényét az olvasópályázatunkra:

A fekete írónő fekete története nemcsak a feketék másodrangúságáról szól, hanem a nőkről, akik a feketék társadalmában is másodrangúak. Walker 1944-ben, a georgiai Eatontonban született, nyolcgyerekes szegény családban. Mint ízig-vérig déli író, érzi, tudja, hogy a déli ember nem véletlenül olyan, amilyennek az irodalom ábrázolja. Nála azonban a déli típus a fekete közösség világában jelenik meg – s többnyire asszony. „Csak nézd meg magad – vágja a Kedves Jóisten hősnőjének fejéhez a férje. – Nigger vagy, szegény vagy, csúnya vagy, nő vagy. Az istenbe, egy nagy nulla vagy.” És Celie, akinek fejlődését tizennégy esztendős korától egy emberöltőn át kísérjük figyelemmel, s aki hosszú-hosszú éveken át csak Istenhez írhatta leveleit, a maga embersége és két szeretett asszony segítsége révén mégis megáll a lábán, és szembefordul a sokszoros átokkal: „Lehetek szegény, lehetek nigger, lehetek csúnya, és meglehet, hogy főzni se tudok… De itt vagyok.” Keresetlen egyszerűségében felemelő, mozgósító mű Alice Walker regénye.

Updike, John: Gyere hozzám feleségül

Miestas ajánlja kedvenc regényét az olvasópályázatunkra:

Jerry Conant szereti Sally Mathiast, - de Selly nem a felesége, Sally szereti Jerry Conantot, - de Jerry másnak a férje. Számtalanszor megírt téma: szerelmi háromszög, válás… A könyv azonban mást mond a szerelemről; azt, hogy az nem két ember magánügye, hogy van felelősség is, sőt hogy a szerelem maga nem egyértelmű érzés. Jerry is, Sally is tétován bolyong abban a morális félhomályban, amit a lelkiismerete, neveltetése ellen lázadó érzelmei borítanak rá; bolyong, de nem talál kiutat, a hagyományos kötöttség nem elég erős, hogy szerelmét lehűtse, a szerelem nem elég erős, hogy e félhomályt eloszlassa. Az élet nem fekete-fehér, mint a sakktábla, nincsenek szigorú szabályai - mindössze egy biztos: minden emberi kapcsolat, férj-feleség-szerető, szülő és gyermek kapcsolata egyaránt bonyolult, s mind fájdalmat rejt - a sérült lelkiismeret fájdalmát.

Ullmann, Linn: Kegyelem

Miestas ajánlja kedvenc regényét az olvasópályázatunkra:

Linn Ullmann harmadik regénye az eutanázia problémakörét járja körül egy házaspár története kapcsán. Johan Sletten középszerű, kulturális cikkeket publikáló újságíró megtudja, hogy halálos beteg, életéből körülbelül fél év van hátra. Hogyan dolgozza ezt fel feleségével? Visszatekintések és visszaemlékezések során át kirajzolódik az olvasó előtt Johan érzelmi világa és kapcsolatrendszere. A mű minden giccs nélkül, letisztultan képes ábrázolni, miképp kapaszkodik egymásba a két ember, a férj és a feleség.

Dalby, Liza: Muraszaki meséje

edimir ajánlja kedvenc regényét az olvasópályázatunkra:

A XI. századi Japánban játszódik a regény, melyben Muraszaki egy képzeletbeli világba menekül az unalom, a problémák elől, és írni kezdi Gendzsi herceg történeit. Ami saját szórakoztatására indult, hamarosan kézről kézre jár, Gendzsi herceg történetei mindenkit elvarázsolnak, az ifjú császárnőt éppúgy, mint a császári udvar többi tagját. A könyvnek hatalma lesz, mely a jelentéktelennek tűnő özvegy írónőt a császárnő udvarhölgyei körébe repíti. Itt bizony akar 16 réteg gondosan összeválogatott színű pompás ruhakölteményben tündökölnek a hölgyek, akiktől a tökéletes viselkedés mellett elvárás a parfüm összeállításának tudománya és a költészetben való jártasság egyaránt. Kifinomultság, szertartásosság és intrikák jellemzik ezt a világot. Vajon meglelheti-e valaki itt a személyes boldogságot? Mit tehet az író, ha könyve tőle független életet kezd el élni? Különleges könyv, mely Muraszaki-sikibu naplója és fennmaradt versei alapján teremti újjá számunkra ezt a varázslatos világot a maga titokzatosságával.

Muraszaki első személyben meséli el élete történetét attól kezdve, amikor tizenöt éves korában elveszítette édesanyját. Családja élete szorosan összefonódott a hatalmi viszonyokkal, hiszen a kínai tudományokban rendkívül jártas apa hivatalviselése attól függött, kié volt a hatalom. Végigkísérhetjük az érzékeny, igen művelt lány életének alakulását, családi és baráti kapcsolatait, s azt a folyamatot, ahogyan az évek során megalkotta a japán irodalom híres műveként fennmaradt Gendzsi történeteit, miközben férjhez ment, életet adott kislányának, majd férje halálát követően bekerült a császári udvarba. Az udvari élettől megcsömörlött asszony végül zárdában fejezte be életét.

Liza Dalby amerikai antropológus művelődéstörténeti adalékokban gazdag, jegyzetekkel kísért, olvasmányos regénye bepillantást enged a császári udvar politikai és szerelmi intrikáiba, képet ad a kor viszonyairól, szokásairól, művészetéről, elsősorban költészetéről, és bemutatja a mindennapi életet is.

F. Várkonyi Zsuzsa: Férfiidők lányregénye

Miestas ajánlja kedvenc regényét az olvasópályázatunkra:

A szép-emberit akartam megírni, azt, amit az én túlélőimtől kaptam, láttam. Az ocsmány-emberit már annyian megírták, és olvassák is boldog borzongással. Hátha a szépre is lesz kíváncsi szem és fül. Ezt a történetet nekik, az élesfülűeknek ajánlom. Csak meg kell hallani a gyógyító szavakat. 1948. Mindenkinek mást jelent. Én például a születésemmel voltam elfoglalva. Ennek a történetnek a hősei a túléléssel küszködtek. Talán szebben, mint sok kortársuk. Mert korábbi életükből volt elegendő szeretetforrásuk, ami nemcsak 44 traumáját segített begyógyítani, hanem 1950-et is átvészelni. Szabad-e ebben a férfivilágban leírni, hogy a gyógyítás mindig a szeretetről szól? Nekem hivatásom is ez lett. Ugyanerről írok pszichológiai könyveimben is. Csak ez most egészen más. Személyes.

Háttérként beépül a regény folyamatába a sztálini és '56-os Magyarország társadalmi környezete, a háború előzményeivel és a hatvanas évek 'konszolidációs' kezdeményeivel. Egy korántsem könnyű történelmi korszak humánus-emberi arcát akarja felvillantani a szerző; egyfajta válaszként is olvasható a regény arra a kérdésre, hogyan lehet átmenteni, megőrizni olyan alapvető értékeket, mint őszinteség, szeretet, család; hogyan lehet reménykedni, hinni a jóban akkor is, amikor úgy érezzük, hogy minden és mindenki ellenünk van.

Olmi, Véronique: Tengerpart

Miestas ajánlja kedvenc regényét az olvasópályázatunkra:

A fiatal nő, aki a történetet egyetlen hosszú monológban elbeszéli, egyedül él két kisfiával, az ötéves Kevinnel és a kilencéves Stannel. Életükben először nyaralni viszi őket. Ez a kiruccanás igazi ünnepi esemény, legalábbis annak kellene lennie, és az anya igyekszik minden tőle telhetőt megtenni, hogy az is legyen. Késő este szállnak buszra, szakadó esőben. És a gyerekek bizony nyugtalanok, aggasztja őket, hogy ilyen váratlanul, az iskolaév kellős közepén utaznak el, méghozzá a tengerhez, pedig már beállt a tél. De minderről nem lehet beszélni, sírni sem lehet, sírni főleg nem, sem az anyának, sem nekik. Ruháik szinte mind ott vannak a sporttáskában, kedvenc tárgyaik is - kivéve Kevin otthon felejtett cumiját -, és ez megnyugtatja, meg kell, hogy nyugtassa őket: ne féljenek többé a sötéttől, hiszen holnap új, csodálatos élet virrad rájuk, amelyben nincs több szenvedés. Boldogok lesznek, látni fogják a tengert, és látni fogják a fényt.

A baljós környezet, a szűnni nem akaró eső, a sár, a sötétség, az ellenségesen háborgó tenger, az elhagyatottság, a társadalmi közömbösség, sőt kegyetlenség és az anya kétségbeesett víziói egyre torokszorítóbb hangulatot teremtenek. A végkifejlet azonban túltesz minden képzeleten. A fanyar, sallangmentes, egyúttal lázadó, mégis gyöngéd és költői stílusban elbeszélt történet egyszerű és több mint felkavaró. Mert kiáltás ez a regény, mely kizökkent a nyugalmunkból, halálos rémületet kelt a szívünkben, tükröt tart elénk… Véronique Olmi színműíró és dramaturg. 1998-ban megjelent novelláskötete után ez az első regénye.

Mélylélektani pszichodráma a Tengerpart, lenyűgöző erejű és meglepetésekben bővelkedő "utazás az éjszaka mélyére".

Bartis Attila: A nyugalom

bzsuka ajánlja kedvenc regényét a pályázatunkra:

A könyv egy színésznői állását elvesztő anya és fia nem éppen hétköznapi kapcsolatát mutatja be. A könyv néhol megbotránkoztató, néhol nagyon elgondolkodtató. A könyvben nem csak a főszereplő fiú és édesanyja, de anya és lánya kapcsolatának is igen érdekes megoldásával találkozhatunk. A könyből Alföldi Róbert ugyanezen címmel filmet rendezett.

"A regény olyan, mint egy örvény, olyan, mint a Száll a kakukk fészkére vagy a Hidegvérrel. Az ember először úgy olvassa, mintha semmi köze sem volna hozzá, aztán azon kapja magát, hogy el-eltöpreng rajta. A szöveg észrevétlenül darálja be a gyanútlan és ártatlan olvasót, aki hirtelen azt veszi észre, már sem a gyanútlansága, sem az ártatlansága nincs meg. Mindkettőt elveszítette. Vagy talán sohasem volt? Lassan-lassan keríti hatalmába az érzés: mi is lehetnénk ilyen helyzetben, velünk is történhetne mindez. ...Bartis félelmetes erővel épít egy olyan világot, amelyben ártatlan apró gesztusok később megrázó eseményekhez társulnak. Fokozatosan mozdulnak el a dolgok: a kamera éppen csak megrezdül, de már egészen mást mutat. Mégsem merül föl a kérdés, vajon miért éppen ezt mutatja, és miért éppen az után." (részletek Demény Péter kritikájából)

Korábbi olvasópályázatunk könyvismertetője A nyugalom című regényről: >>>

Chevalier, Tracy: Isten teremtményei

edimir ajánlja kedvenc regényét a pályázatunkra:

A címben szereplő teremtmények a fosszíliák, amit két nő kutat Lyme Regisben, az egyiküknek megélhetés, a másikuknak a vénlányságot elviselhetővé tevő passzió, aztán közös szenvedélyük, ami emberileg közel hozza egymáshoz őket. Darwin előtti időszakban játszódik a regény, szinte neki készíti elő a talajt kérdésfeltevésével: mik ezek a fura teremtmények, melyeknek nincs létező egyede a korban, hogyan értelmezhető az állatok kihalása, ha a Teremtés óta változatlan a Föld? Mi az esélye két nőnek arra, hogy a kor tudományos világa komolyan vegye őket, megkaphatják-e a nekik kijáró elismerést, vagy a férfiak aratják le helyettük a babérokat? Miért szeretem ezt a könyvet? Mert az írónő a tőle megszokott alapos kutatómunkára alapozva írja meg ezt a hiteles történetet hatalmas empátiával. Társadalmi elvárások, szerepek és korlátok, e két bátor nő ezeket is feszegeti. Az érdekes női sorsok bemutatásához mindenkinek ajánlom.

Jókai Anna: Ne féljetek

Csillagfürt ajánlja kedvenc regényét az olvasópályázatunkra:

A könyv Máriáról szól, aki légikisasszonyként megy nyugdíjba 25 év szolgálat után. Ő egy gyönyörű öntudatos kemény nő, aki mindig tudja mit akar. Két gyermekével (1 fiú és egy lány) való kapcsolatával, valamint második házasságának történetével indul a történet, ami több szálon követhető egészen a "vég"-ig. Volt szerelme és mai párja a másik oldal. A történetből (56 éves vagyok) nagyon sok "megerősítést" kaptam , valamint barátságot tudtam kötni az idő múlásával, amit nehezen éltem meg. Jókai Anna az én nyelvemen is írta ezt a regényt, amelynek minden sora érték számomra. Ajánlom minden nőnek, hiszen mindannyiunkról szól.

Korábbi olvasópályázatunk könyvismertetője a Ne féljetek című regényről: >>>

Ferrante, Elena: Amikor elhagytak

Miestas ajánlja kedvenc regényét az olvasópályázatunkra:

Olga, a csinos és okos fiatal nő, harmonikus családban neveli két gyermekét, egészen egy átlagos délutánig, amikor férje minden előzmény nélkül bejelenti: elhagyja. A kánikulában vergődő, elnéptelenedett olasz városban Olga végigjárja a közhelyesnek is mondható stációkat, megpróbálja visszaszerezni a férjét, nyomoz a vetélytárs után, a nyílt utcán jelenetet rendez, de azután sosem sejtett mélységekbe zuhan, otthona szertehullik, gyerekei kicsúsznak a kezéből, kifordul önmagából.

A megpróbáltatásokkal utolsó erejéig küzdő női psziché kálváriatörténetének is tekinthető mű szerzője szinte kegyetlen következetességgel viszi végig hősnőjét a tragédia egymást követő stációin, ábrázolva egyúttal a mélypontról felfelé vezető nehéz, de szükséges út ívét is.

Kaffka Margit: Színek és évek

Miestas ajánlja kedvenc regényét az olvasópályázatunkra:

A regény főhősének, Pórtelky Magdának a sorsa az orsó mellett töltött asszonyi élet hangtalan pusztulását, a süppedő talajú világ gyalázatos tisztességét hordozza magában. Az az életforma, mely megszabta gondolkodása, vágyai és lehetőségei határát, már nemcsak emlékeiben él, hanem lassan maga is emlékké válik; pőrén szolgáltatja ki a magával hurcolt életeket a könyörtelen időnek. A nőnek egyetlen életlehetőséget nyújt: a házasságot. Magda törpe eszményeket örököl környezetétől: valaki akar lenni szülővárosában, de ősei módjára, megyei ember feleségeként. Első házassága idején még ösztönösen cselekszik: elfoglalja a neki adatott helyet. Amikor azonban egy tragikus véletlen következményeképp elveszti férjét, szemben találja magát a valósággal, szinte kálváriát kell járnia. Második házasságát már azzal a meggondolással kezdi el, hogy számára nincs más megoldás, mint egy új férj, s már tudatosan szerzi meg magának férjül asszonykori udvarlóját.

Korábbi olvasópályázatunk könyvismertetője a Színek és évek című regényről: >>>

Lessing, Doris: Az ötödik gyerek

Miestas ajánlja kedvenc regényét az olvasópályázatunkra:

A fiatal házaspár nagy hévvel veti bele magát a családalapításba. Bár a férj nem keres valami jól, mégis négy gyermeket vállalnak. Az ünnepek idején a rokonok is szívesen látogatják őket, bár nekik is egyre nagyobb terhet jelent a nagycsalád. Az ötödik gyermek születése azonban gyökeresen megváltoztatja az életüket. A kisfiú testi-lelki sérült, agresszív kitöréseit, gyilkos hajlamát szinte lehetetlen kordában tartani. A házasság kihűlőben, a rokonok is elmaradnak, az orvosok látszólag tehetetlenek. Az anya mégsem tud belenyugodni, hogy a gyermeket intézetbe adja, még akkor sem, ha ez a család teljes felbomlásához vezet is...

2007-ben Doris Lessing kapta az irodalmi Nobel-díjat. A 88 éves írónő ezzel szinte minden jelentős irodalmi elismerést magáénak tudhat. Perzsiában született, évekig élt Dél-Afrikában, majd A fű dalol című első regényével vált világszerte ismertté. Lessing 1956 előtt baloldali szimpatizáns, majd a hatvanas évek feminista ikonja volt, aki erős kritikai szemlélettel és páratlan tehetséggel ír századunk nagy kérdéseiről: a rasszizmusról és a nőket béklyózó konvenciókról.

Lugosi Viktória: Ajvé

A 2001. évi ünnepi könyvhét egyik felfedezése volt az első könyves szerző regénye, amely mára "trendi retrókönyvvé" érett, komoly irodalmi értékkel. A kötet egy budapesti zsidó polgári család története a hatvanas években. Szeretni való és elviselhetetlen figurákkal, egy érzékeny és megvesztegethetetlenül őszinte kislány bátor humorával. A Kádár-korszak főzelékszagú mindennapjai, Szabad Európával, a szocializmusba való beletörődéssel, a hatalom abszurditásán való ironikus összekacsintással.

A remekbeszabott szocialista rekvizítumok között három generáció mindennapjaiba pillanthatunk bele: a régimódi nagymama, az elvált anya és második férje, valamint a hatéves kislány él együtt egy veszekedéstől hangos, de szeretetteljes családban. Lugosi Viktória az érezhetően önéletrajzi történetben a kislány szemszögéből láttatja a családi és tágabb környezetet, amelyben fölcseperedik. Teszi ezt könnyedén, magával ragadó erővel, sodró lendülettel, humorral és erőteljes figurateremtő képességgel. Ahogy olvassuk, szinte érezzük a helyszínek szagát, lelki szemeink előtt megelevenednek a leírt tárgyak. Végül minden könnyedsége és kedves humora ellenére szívszorító történet kerekedik ki a regényből, amelynek hátsó borítóján ezt írja Jancsó Miklós: "Egyvégtében Agatha Christie-t szokott olvasni az ember, meg Chandlert, meg Lukosi Viktóriát. Bizony, őt is. Egyvégtében."

"A regény legmarkánsabb prózatechnikai vonása, hogy elbeszélője a jólnevelt, értelmes és ennek megfelelően szorongással teli kislány. Az ő tudatán át értesülünk mindenről: az értékelés gesztusát legtöbbször nélkülözve, nyíltan és elfogultság nélkül, filmfelvevő-szerűen tárja elénk a felnőtt világ olykor nehezen követhető eseményeit. Amolyan teremtett ideális elbeszélővel van dolgunk, hiszen a gyermeki nézőpontba szervesen illeszkedik a későbből visszatekintő felnőtt emlékező tudata is. Mindig újra elágazó, majd összesimuló történetfolyondár ez a regény. A lazán kapcsolódó epikus részek közé pergő dramatikus-párbeszédes jelenetek ékelődnek, melyek jó érzékkel vegyítenek humort és tragikumot. A könyv legszebb vonulatát mégis a tárgyak rajzolják ki. Ahogy az embereknek, úgy ezeknek is egyedi és megismételhetetlen történetük van. Lugosi Viktória kivételes együttérzéssel tekint szereplőire. Könyvében minden embernek, és az élet mindem kellékének, még a lyukas nejlonharisnyának is, joga van a létezéshez. Ritka, becses üzenet ez - s ezért lehet, hogy regénybeli Berekfa utcai lakásból nem csak a múltra és a korabeli Budapest miliőjére, de egy szebbnek remélt jövő felé is tágas kilátás nyílik." (részletek Orosz Ildikó kritikájából)

Ferrante, Elena: Tékozló szeretet

A női lét, az anya, a lány és a feleség bonyolult kapcsolatrendszerének összefüggéseit vizsgálja művében a kilétét máig titokban tartó olasz írónő. A történet főhőse egy Nápolyból származó, Rómában élő konszolidált hölgy, aki elviselhetetlen emlékű gyermekkora, de főként édesanyja elől menekülve kezd új életet a fővárosban. Sziklaszilárd alapokra helyezett élete azonban fenekestül felborul, amikor édesanyja halálának különös körülményei miatt visszamegy Nápolyba. A fullasztó légkörű déli város utcái és az emlékek ködképei között nyomozva, egyszeriben ráébred arra, hogy valójában sohasem ismerte azt a nőt, akit édesanyja után kutatva most megismerni kényszerül, sem mindazt a szenvedélyt és elfojtást, amely az elkendőzött családi múlt részeként, tudat alatt egész női sorsának irányítója volt. A pszichológiai és a detektívregények elemeit vegyítő, megrázó, egyben izgalmas mű bátran ajánlható a szépirodalom kedvelői számára.