Maupassant, Guy de: Egy asszony élete

Vajon tényleg minden nemesebb érzés és vonzalom csupán illúzió, csalódni kell ifjúi vágyakban, szerelemben, anyai szeretetben? Tényleg ilyen egy asszony élete vagy csupán egyetlen asszonyé ez az élet, aki történetesen a 19. század második felének dekadens korszakába született? Az asszonyi sors, tágabb összefüggésben az emberi érzelmek értelmét firtató nagy mű, a szerző első regénye majd egy évszázada tartozik a magyar olvasóközönség kedves olvasmányai közé.

A századvég francia nagyjai közt is nagy művész Guy de Maupassant, a próza megújítója, mint Flaubert és Zola, a novella mestere. A "Maupassant-i novella" - mondjuk ma is a feszes témára koncentráló, tömör, nagyot robbanó elbeszélésekre. Regényei sem kevésbé érdekfeszítőek, mély lélekismeret, határozott realista világkép és bölcsesség érződik belőlük.Az Egy asszony élete című regényét 1883-ban írta a már sikeres író. A nemesi származású Jeanne életét fiatal lány korától öregasszony koráig követheti nyomon az olvasó. A regény kezdetén egy életörömmel teli, tiszta lelkű lányt ismerünk meg, akitől a regény végén mint szenilis, sivár életű öregasszonytól búcsúzunk. A zárdai nevelés után Jeanne könnyű, rózsaszín illúziókkal röppen a világba (illetve szülei vidéki kastélyába); férje, majd fia - két jellemtelen ember - lerántják romantikus álmai magasából. A realitás újabb és újabb engedményekre kényszeríti, s tündéri lénye szürkévé kopik. A regény leleplező, vesébe látó lelkiismeretről és tökéletes írói technikáról tanúskodik. Nem hiányzik belőle Maupassant nagy témája, a társadalmi osztályok erkölcseinek rajza sem. (Legeza Ilona)

James, Henry: Egy hölgy arcképe

Henry James két ország írója volt, Angliáé és az Egyesült Államoké (Amerikában született, részben ott nevelkedett, felnőttként Angiát választotta végleges hazájául), ugyanakkor két irodalmi irányzat képviselője is: termékeny munkássága része a liberalizmus utolsó szellemi fellobbanásának, s a modern próza felívelésének: formai újításaival, a lélektani mozanatok és a tudatfolyam ábrázolásával. Az Egy hölgy arcképe, első korszaiának legszebb darabja 1881-ben jelent meg.

A hölgy, akinek arcképét elemző lélekrajzzal, a sokrétűen hajlékony, intellektuális próza művészi pasztellszíneivel festi meg az író, egy huszonhárom éves, szép, okos amerikai lány: Isabel Archer. Mint mondja, azért jön Európába, hogy itt olyan boldog legyen, amennyire csak lehetséges. Útja döntő jelentőségű sorsára. Örökség révén nagy vagyonhoz jut, férfiak hódolata veszi körül, élményekben van része. De a boldogság? Kérőit sorra elutasítja, hogy megőrizze függetlenségét, majd szíve sugallatára mégis férjhez megy – s aztán rá kell döbbennie, hogy eszközül használták fel, és vagyona volt a vonzóerő a házaságban. Isabel, a puritánok unokája azonban kötelességtudatból vállalja az egész életre szóló lelki szenvedést.

Shields, Carol: Kőbe vésett történet

A regény a 20. század története egy kanadai születésű asszony mozgalmas és küzdelmes életútján keresztül, a nők átalakuló helyzetének tükrében. Daisy Goodwill 1905-ben született Kanadában, és az 1990-es években halt meg. "Nem volt nagy és kiváló", egyszerű, mindennapi életet élő kislány, nagylány, fiatal-, majd öregasszony volt, aki átesett mindenen, amin egy kanadai nő a huszadik században áteshetett: kicsiny örömei és tragédiái voltak, szerető család vette körül, gazdag rokonság, de volt egészen egyedül is, majd maga teremtett családot, volt szerelmes, férjhez ment, gyerekeket szült és nevelt, unokái is lettek. Életének nincsen, nem is lehet tanulsága. Példát - igazit, nagyot, messzire világítót - nem adott. Kicsinyt, meghittet, megkapót és elriasztót annál inkább. Mint mindenki - vagy majdnem mindenki.

A kicsiny tények és a hosszabb elbeszélések, a válogatatlan dokumentumok (levelek, naplórészletek, feljegyzések) és a rafinált szerkezeti váltások mind-mind azt a célt szolgálják, hogy minél plasztikusabban bontakozzák ki, épüljön föl az olvasó szeme láttára Daisy Goodwill figurája, szinte a semmiből, de lenyűgöző intzenzitással, amely mikrotörténet is egyben, s teljes és mély képet nyújt az e századi Kanadáról. Carol Shields dokumentumregénye, fiktív életrajza, kitalált családkrónikája irodalmi remekmű, amely 1993-as megjelenésével azonnal és mély sikert aratott, s Purlitzer-díjat is nyert.

Vámos Miklós: Apák könyve

Vámos Miklós sikeres anyaregénye (Anya csak egy van) után most megírta az Apák könyvét, amely azonban vajmi kevéssé hasonlít párdarabjához. Amíg az előző igen koncentráltan ábrázolt egy szűk tárgyi környezetet és emberi világot, ez utóbbi a közép-európai és a magyar história háromszáz esztendejének történelmi dimenziójában fest tablóképet egy zsidó családról, szinte a klasszikus családregények modorában.

Ebben a keretben tizenkét fejezet során beszéli el az író a Stern (utóbb Csillag) família nemzedékeinek életét, éspedig a magánélet fejleményeire koncentrálva. Vámos látszólag elvész a családi élet apró-cseprő ügyeiben, szinte kirekeszti a külvilág - pontosabban a "nagypolitika" - történéseit, a magánéleti viszonyokat ábrázolja, helyenként minuciózusan, de mindig kedvtelve beszélve a köznapi mozzanatokról. És mégis: a történelem, a politika folyton beavatkozik az életükbe, mégpedig rendre kényelmetlenül, zaklatón, aggasztón, olykor életveszélyesen. Bármennyire is egymásra figyelnek Sternék, a rémes 20. század nagy fordulatait aligha tarthatják távol maguktól: a zsidótörvények, a háború, a Rajk-per, '56 keretezi sorsukat. És annak a folytonos érzete, amit a zsidó sors jelent számukra. A Sternek, illetve Csillagok sorsa voltaképp az eltávozás és a hazatalálás, az emigráció és az otthonteremtés váltakozását példázza: e természetes emberi ragaszkodás-kötődés és a sors meghatározta taszítások, elválások furcsa, megszokhatatlan, mégis történelmi szükségszerűséget mutató dialektikáját. Mi minden megesik háromszáz esztendő alatt egy családdal! - sugallja Vámos Miklós, pedig valamennyi Stern csak egyet akar: valahogy boldogulni, a kríziseket túlélni, normális emberi kapcsolatokat fönntartani.

És az egymást követő nemzedékek férfiai gondolataikat, tapasztalataikat, fölismeréseiket egy régi-régi, vászonba kötött füzetben, az "apák könyvében" rögzítik. Ennek bejegyzéssora adja a regény textusának egyik rétegét; a másikat az írói narráció. Mindkettő kiváló alkalom Vámos Miklós számára, hogy az egymást követő korok stílusában szóljon, ha kell a nyelvújítást megelőző archaikussággat, ha kell, biedermeier negédességgel, de mindig egyszerre mértéktartóan és meggyőző kifejezőerővel. Az író végső soron belső látású korrajzot alkot, azt ábrázolja, miként élte át egy magyarországi zsidó család az elmúlt három évszázadot, és milyen tapasztalati anyag fogalmazódott meg mindebből az "apák könyvében". Ilyenformán a hagyományos családregénybe egy különös optikájú, igen nagy belvilágú korrajz ötvöződik. (Legeza Ilona)

"Az apák könyve családregény. Tizenkét nemzedékről szól, legfőbbképp azoknak elsőszülötteiről, háromszáz évnyi utazás a magyar térben és időben, a magyar történelemben és sorsban, valamint a magyar nyelvben is, hiszen az 1700-as években kezdődő história nyelve valamelyest igazodik a cselekmény zsinórjához, azaz fokozatosan fiatalodik. Ajánlom az Apák könyvét az édesapáknak. Meg a fiaiknak. Meg a hozzájuk gyöngéd vagy rokoni szállal kötődő asszonyoknak és lányoknak" (Vámos Miklós)

Vámos Miklós: Anya csak egy van

Vámos Miklós regénye egymással párhuzamosan futó monológ: az egyik a súlyosan mániás-depressziós anyáé, a másik "vicces Ladóé", a fiáé. A monológok váltogatják egymást, s ezekből bontakozik ki egy bonyolult anya-fiú kapcsolat képe; valamint a családé, háttérben a már rég meghalt, élhetetlen apával, azután Sárikával, Ladó nővérével, az író családjával, feleségével, Zsuzsával és szerelmével, Verával és idős anya számos régmúltbeli és a közelmúltban zajló viharos szerelmi kapcsolatával. A regény vélhetőleg önéletrajzi ihletésű, mindenesetre olyan mélyrétegeit tárja föl az emberi viszonyoknak, hogy érezhető az átéltség, az érintettség. Ám ha netán fikció is, írója olyan sorsokat és kapcsolatokat jelenít meg, melyekben mindannyan magunkra ismerhetünk. A felvillanó figurák egyike dr. Bartosik Gizella, az anya idegorvosa, aki nyilvánvalóan félrevezeti az asszonyt hosszú éveken át, s elavult módszerekkel (elektrosokk, hideg zuhany) kezeli, ám mégis ragaszkodik a beteghez. Vámos Miklós mindkét stációt, a mániás szakaszt (a "fentet") és a depresszióst (a "lentet") hitelesen és adekvát írói eszközökkel ábrázolja. Az anya beszédének és valóságérzékelésének kettőségében láttatja a betegség jegyeit. Laci, aki végeredményben jó fiú -, gondoskodik anyjáról, sok pénzt áldoz gyógyítására, aggódik érte, ugyanakkor természetes módon szenved is tőle - egyszer ki is mondja, hogy gyülöli. Az egész regényen végigvonul Vera alakja, aki a szenvedélyes és reménytelen szerelmet testesíti meg. A realista regény a végén szürrealizmusba csap át, amikor a halott anya a proszekturán tovább monologizál, sőt a saját hamvasztásán is, a fia meg röhögőgörcsöt kap a leleplező sírfelirat láttán, mely tíz évet letagad az asszony életkorából. Vámos Miklós elgondolkodtató regénye - a pszichológia szépprózai ábrázolása iránt fogékony olvasók tetszésével találkozhat. (Legeza Ilona)

Ben Jelloun, Tahar: Anyámról

A marokkói Fezben született francia író kötete szülővárosának harmincas, negyvenes éveibe kalauzol. A történet elbeszélője az édesanya, akit akadozó emlékezete visszatérít gyermekkorába, a város harmincas éveinek hagyományos muszlim világába, ahol fiatal lányként, mindössze tizenöt évesen adták férjhez elsőként, majd később további két alkalommal. Történetén keresztül bepillantást kapunk az észak-afrikai muszlim hagyományokba, a külvilág számára láthatatlan női élet hétköznapjaiba, a családi élet rejtett zugaiba. Megelevenedik előttünk a fezi óváros, az előkelő családjai által lakott negyed, a közösségi élet központjainak számító mecset, a kerítőnők által gyakran látogatott fürdő, az árusoktól nyüzsgő piac színes forgataga. A rendkívül izgalmas olvasmány egyszerre olvasható szépirodalmi alkotásként és a tradicionális Fez zárt berkeibe invitáló kultur-antropológiai műként.

Manicka, Rani: A kígyó szíve

A '30-as években, Malajziában játszódik a családregény, amelynek központi figurája a ceyloni Laksmi, aki a történet kezdetekor mindössze tizennégy esztendős kisleány. Házasságközvetítő hozza össze a nála több mint húsz évvel idősebb Ayával, akit nemcsak gazdagnak, hanem melegszívű, szerető társnak is fest le. A valóság természetesen gyökeresen más - ám ezzel a lány csak megérkezte és az esküvő után szembesül. Szerencsére hamar erőt vesz keserűségén, és kezébe veszi a ház irányítását. Amikor első gyermeke, a gyönyörű Laksmnan megszületik, végképp befejeződik élete első szakasza. A fiút még további öt gyermek követi, akiknek sorsát szintén részletesen nyomon követhetjük az egzotikus történetben, amely amellett, hogy egy karakteres nő portréja, egy különleges család históriája, egyben szubjektív, magával ragadó leírása egy távoli, istenekben és fűszerekben kiemelkedően gazdag kultúrának. A hömpölygő cselekménysor érzéki és titokzatos, akár a malajziai folklór, amely nélkülözhetetlen forrás a szerző számára. A regényt egyebek közt egzotikus szimbolikája teszi izgalmas olvasmánnyá, amelynek élvezete közben eltöprenghetünk a pókok, a madarak vagy a fekete és a piros különleges jelentőségén.

Vajda Miklós: Anyakép, amerikai keretben

Egy rendkívül bonyolult anya-fiú kapcsolat története: egy család hányattatásokkal teli élete a magyar történelem viharaiban. Dr. Vajda Ödönné a 30-as években a felső tízezer ünnepelt tagja volt. Amikor férje zsidó származása miatt nem dolgozhat tovább ügyvédként, egyedüli családfenntartó lesz. Elkényeztetett fia azonban nem egyszerű eset, miközben a vészkorszakban a nyilasok börtönét is megjárja zsidók bújtatása miatt. A Rákosi-korszak kezdetén aztán az anyát egy jól megrendezett kirakatperben elítélik, rémhírterjesztéssel vádolva. Egyedül marad az akkor tizenkilenc éves Miklós, aki éppen Sturm und Drang lázadó korszakát éli. Egyetlen segítője apja első felesége, a színésznő Bajor Gizi, aki leveleivel próbálja elérni barátnője kiszabadulását. Bajor Gizi rendületlenül bombázza leveleivel Rákosi Mátyást, meg Révai Józsefet, s végül sikerül elérnie a büntetés megszakítását. Az anya 1956-ban a börtöntől való újabb félelmében Amerikát választja, ahol új életet kezd, és a ritka találkozásokat leszámítva fiával már csak írásban érintkezhetnek. Ez a vallomásos, bensőséges írás - tulajdonképpen életregény - föltárja az anya-fiú kapcsolat bonyolultsága és ellentmondásossága felett átívelő lényegét: a fájdalmas, megértő szeretetet.

Styron, William: Sophie választ

Styron súlyos, világirodalmi jelentőségű életművének talán legjelentősebb darabja az először 1976-ban megjelent regény. A katolikus lengyel Sophie Zawistowska holokauszt-túlélő. Auschwithba hurcolták annak ellenére, hogy sem zsidó, sem kommunista, sem ellánálló nem volt, sőt apja egy "népszerű" antiszemita pamflet szerzőjeként tett szert ismertségre. Végül az Egyesült Államokba menekül, ahol a skizofrén zsidó "biológus", Nathan szeretője lesz, akihez bonyolult, viharos szenvedély fűzi. Styron több valóságos történelmi személy történetét és történelmi dokumentumok sokaságát dolgozza föl, hogy regénye pontos és hiteles legyen. Ami Sophie-val történt, olyan rettenetes, hogy azt valóban csak az élet írhatta: egy SS-tiszt arra kényszerítette Auschwitzban, hogy ő maga, az anya válassza ki, két gyermeke közül melyik maradjon életben és melyiket küldjék gázkamrába. Ám a meghagyott gyermeket, Jant sem látja újra, hiába dolgozik kivételezettként az irodában, hiába lenne egy német tiszt szeretője, hiába enged a "ferde hajlamú" német nő közeledésének. New Yorkban annak a férfinak lesz érzelmi és szexuális rabszolgája, aki valamelyest megérthetné az európai zsidóság szenvedését, aki az egyetemes zsidó szenvedés részese. Styron szinte dosztojevszkiji pszichológiával ábrázolja közös öngyilkosságba torkolló útjukat. Ez az út azonban éppen nem egyenes vonalú: csodaszép pillanatok, egy nagy szerelem költői ábrázolása telítődik egyre inkább a múlt kínzó emlékeivel. Auschwitz megérthetetlen, felfoghatatlan, mert nemcsak Isten létét kérdőjelezi meg, hanem az emberét is.

Plath, Sylvia: Az ötvenkilencedik medve

Sylvia Plath verseivel (Zúzódás) és Az üvegbúra című regényével vált világhírűvé, kritikusai azonban kezdettől novelláit ítélték a legjobbnak. Ezek a novellák, amelyekből csaknem húszat tartalmaz a válogatás, látszólag teljesen jelentéktelen írások: egy fiú és egy lány buszon utaznak, s arról beszélgetnek, vajon be kellene-e csukni a jármű ablakát; egy házaspár az amerikai nemzeti parkok egyikében medvéket figyel és számol össze; egy kisebb társaság egy tetováló mesterember munkáját tanulmányozza; néhány kislány belép gimnáziumuk Lányegyletébe, s ehhez egy kis tréfás próbát kell kiállniuk; egy londoni házban bizonyos kellemetlenségeket okoz a szokatlanul csapadékdús tél; egy fiatal párnak parkírozási díjat kell fizetnie, és ezt igazságtalannak érzik stb. Ilyen és hasonló történeteket mond el az írónő, és a gyanútlan olvasó esetleg nem is jön rá, hogy mi értelme lehet mindennek. Hisz nem történik szinte semmi, nem "derül fény" semmire, nincs poén, nincs csattanó, nincs magyarázat. Ám éppen ebben áll Sylvia Plath prózaművészete: a banális, mindennapi, látszólag minden jelentőség nélkül való életdarabkákból bontja ki az írónő azt a világképet, amely semmilyen tanítást nem tartalmaz, amelyből nem következik semmi, "csak" az, hogy a világ végtelenül törékeny és esendő; hogy az emberi gesztusok nem vezetnek sehová, hogy az érzelmeknek mindegy, milyen tárgyra vagy személyre, lényegesre vagy lényegtelenre irányulnak; hogy a vízcseppben benne van a tenger; hogy egy férfi vagy egy nő, egy élethelyzet, egy sors teljessége megmutatkozhat (és Plathnál meg is mutatkozik) minden egyes tettben, szóban, látszólag teljesen közömbös gesztusban. Csodás, legfeljebb is csak Csehovhoz vagy Mansfieldhez hasonlító írásművészettel kápráztat el az írónő - elbeszélései minden érett, igazi olvasónak maradandó élményt nyújtanak. (Legeza Ilona)

Morrison, Toni: A Kedves

A 19. század második felében, Amerikában, Ohio államban játszódik a Nobel-díjas Toni Morrison remekbe szabott, varázslatos és megrázó regénye, amelynek a főszereplője Sethe, a szökött rabszolga, aki kislányával, Denverrel próbál új életet kezdeni. Ám egy nap különös fiatal lány jelenik meg nála és közli, hogy a neve Kedves. Sethe teljesen megrendül az élmény hatására, hiszen ugyanígy hívták első gyermekét, akinek két éves korában ő maga vette el az életét, hogy megmentse a rabszolgasorstól. Ahogy telik az idő, az összetört lelkű asszony egyre inkább elhiszi, hogy valóban kislánya szelleme kísérti és lassan megindul a téboly lefele húzó örvényében... A mágikus realizmus klasszikus irodalmi eszközeit felvonultató műben a szerző nemcsak az afro-amerikaiak tragikus múltjára hívja fel a figyelmet, hanem nagy érzékenységgel ábrázolja az anyai érzés és az érzelmi katasztrófák megrázó mélységeit. A regényt 1988-ban Pulitzer-díjjal jutalmazták.

Mansfield, Katherine: Egy csésze tea

A kötet az írónő novelláiból ad válogatást. Jellegzetes műve az Előjáték, a Progresszív hölgy és az Eszmélet. Az Előjáték a gyermekkori emlékek világát eleveníti meg. Más novellákban is visszatérő alakok az ábrándozó, szívbeteg anya, a jóságos, de gyerekesen önző férj, a bolondos, szerelemvágyó sógornő, és a mulatságosan trampli szobalány. A kispolgárok világát az írónő eléggé furcsálkodva szemléli. A Progresszív hölgy egy panzió vendégeinek igazi német kirándulását eleveníti meg, hasonlíthatatlanul német tájon és német környezetben. Az emberek önzők, rögeszmésen szűklátókörűek és elborzasztóan szentimentálisak. Hasonló irónia jelentkezik a Születésnapban is. Az Eszmélet, a címadó elbeszéléssel együtt a Garden partyban felvillantott szociális téma két végletes feldolgozása, az első különösen leleplező. A gazdag Monika megtudja, hogy fodrásza gyermeke meghalt. Egy pillanatig arra gondol, milyen szép dolog lenne virágot küldeni a temetésre, aztán ugyanabban a pillanatban el is felejti az egészet. Mansfield világszemléletének és életismeretének mélységét is jelzik az olyan megmagyarázhatatlan finomságú novellái, mint a Gyönyör és a csehovi ihletésű Marriage a la Mode, a szerző tökéletes írásművészetének talán legkiválóbb darabjai. (Legeza Ilona)

Corman, Avery: Tökéletes válás

A Kramer kontra Kramer című nagy sikerű könyv szerzője ezúttal is egy válás krónikáján keresztül mutatja be a modern amerikai társadalom lelki válságát. A történetet ezúttal azonban nem a szülők, hanem a gyerek nézőpontjából látjuk. Tommy Burrows, az előkelő New York-i gimnazista szülei három éve váltak el. A felhőtlennek induló kapcsolat váratlanul, de nagyobb konfliktus nélkül ért véget. Édesapja Amerika egyik legsikeresebb játszótéri játékokat gyártó cégének tulajdonosa, anyja egy New York-i népművészeti boltot vezet a város legelőkelőbb negyedében. Míg Tommy az érettségire készül, szülei saját karrierjükkel vannak elfoglalva. Az érettségit azért még akadály nélkül leteszi a fiú, fel is veszik egy jó nevű, bár nem túl erős főiskolára. Ekkor azonban egy bagatell, de az amerikai társadalmi normák szempontjából súlyos vétek - egy doboz sör - miatt komoly konfliktusa támad a még fiatalkorú Tommynak a főiskolai vezetéssel. A fiú otthagyja az intézményt, ami végül szülei újabb kapcsolatait is érinti, apja új házassága kis híján rámegy, anyját pedig elhagyja önző és szűk látókörű élettársa. Mindkettejüknek rá kell döbbennie: akármennyire is tökéletes volt a válásuk, gyerekük lelkivilágában komoly nyomokat hagyott. Vajon sikerül-e Tommynak valaha is kiheverni ezt a traumát, és egészséges lélekkel kezdeni el felnőtt életét? - Ezt a kérdést szegezi az olvasónak és az egész modern társadalomnak Avery Corman élesen fókuszált, filmszerűen realista regénye. A mű a széles olvasóközönség figyelmére számíthat.

Rauch, Ara: A pecsét lenyomata

Az írónő az ünnepi könyvhét alkalmából adta közre korábbi regénye folytatását. Réka és Patrick szerelme, házassága, Réka terhessége kalandos magyarországi utazással kezdődik, Réka büszkén és okosan irányítja kapcsolatukat, ám a sok-sok életbölcsességgel, humorral fűszerezett történet középpontjában ezúttal a múlt áll. A regény a hetven évvel korábbi eseményekhez nyúl vissza. Hogyan futnak össze a múlt szálai a jelenben? Mi közük a jelen szereplőinek a múltbéli eseményekhez? Ezekre a kérésekre kínál választ a pörgős, olvasmányos, életszerű könyv.

Rauch, Ara: Pecsét a karodon

A mai egyetemisták közegében játszódó regény egy fiatal lányról, Rékáról szól, aki ösztöndíjjal Amerikába kerül. Az egyéves kintlét próbára teszi amúgy sem viharos kapcsolatát Norbival. A kedves, kutyatekintetű fiú jellegzetes kötődő, akinek szüksége van egy friss és energikus nőre, de szemrebbenés nélkül megcsalja, érzelmi intelligenciája pedig csak addig terjed, hogy észleli Réka hiányát. Réka ebben a langyosvíz-állapotban utazik Amerikába, ahol sakkszenvedélye hamarosan összehozza Patrickkel, aki minden tekintetben Norbi ellentéte. A dolgok azonban nem szoktak ennyire egyszerűen lezajlani. Addig, míg Réka és Patrick egymáséi lehetnek, még sok viszontagságon kell átmenniük. Ráadásul Norbi sem teljesen érzéketlen, sőt: ha kell fegyvert ragad, hogy jogait visszaszerezze. A rengeteg új barátság, viszály, féltékenység után megejtett esküvő éppen Norbi fanatizmusa miatt majdnem tragédiába fullad. A biztonsági őrként dolgozó fiú végül saját magát sebzi meg szolgálati fegyverével, de - hála istennek - az incidens jobbára csak egy színfoltként él tovább a vendégek emlékezetében, mire Réka bejelentheti Patricknek a jó hírt: szíve alatt, a meleg bőrselyemmel borított rejtekhelyen, ott hordja szerelmük gyümölcsét. Életszagú, filmszerű, fordulatos történet, tele humorral és fiatalos derűvel. Az író híven adja vissza a huszonévesek szavajárását, találóak jelenetei, és mesterkéletlen, hiteles jellemrajzot nyújt. A fiatalok és a középkorosztály olvasmánya.

Moriarty, Sinéad: Született szülők

Újra itt van Emma, a kissé bolondos, de ami a szívén-az-a-száján ír középosztálybeli feleség. Miután két évig próbálkoztak azzal, hogy saját gyerekük szülessen, (ld. előző kötet: Babablues) az örökbefogadás mellett döntenek férjével, James-szel. Ehhez persze mindenkinek - a szerető, de kissé konzervatív szülőknek, a nyársatnyelt sógornőnek és egyéb anyáknak, a kedvenc barátnőnek, ügyfeleknek, na és persze az örökbefogadást intéző hivatalnak - van mondanivalója, jó tanácsa. A történetet bonyolítja, hogy külföldi babát lehet remélni, mert nincs hazai örökbefogadható, és így fel kell készülni a kulturális különbségek leküzdésére is. Közben persze a családtagok, barátok is élik mindennapjaikat, vívják apró, de meghatározó csatáikat szerelemért, szeretetért. Alapvetően vidám könyv ez, de sok igazság van benne nőkről, férfiakról, kapcsolatokról, kompromisszumokról és kitartásról.

Dorogi Edit: Ne nézzenek nyúlnak! Egy szingli anya akcióba lép

Zsuzsi már tíz éve él a napfényes Itáliában, Marco oldalán, akitől van egy négyéves kislánya, Viki. Délelőttönként egy bárban pincérkedik, azután pedig a háztartást vezeti, meg persze vacsorát készít urának, aki kávékereskedőként a környéket járja. Mindez tulajdonképpen idilli állapot is lehetne, ha nem unná magát oly igen nagyon. Végső elhatározásra a harmincadik születésnapján jut: felszámolja olaszországi életét, hóna alá kapja csemetéjét és visszaköltözik a szüleihez Magyarországra. A hazatérés és az újrakezdés eufóriáját azonban hamar felváltják mindazon nehézségek okozta traumák, amikkel természetszerűleg szembesül egy szingli nő és egyedülálló anya. Ám úgy tűnik, Zsuzsi útjába nem állhat semmilyen akadály...