See, Lisa: Sanghaji lányok

Rea ajánlja kedvenc regényét a pályázatunkra:

A nyár nagy könyvélménye volt számomra. A történelem lélegző szövetébe beágyazódott, generációkon átívelő családtörténet. Központi figurája két nővér, akik kínai menekültként az Amerikai Egyesült Államokba kerülnek, ahol a két kultúra és mentalitás között kibékíthetetlen ellentétek feszülnek. Egy olyan országban igyekeznek gyökeret verni és amerikaivá válni, amely megtűri őket, üldözi őket. Olyan hagyományokat törekszenek megőrizni, amelyek veszélyeseknek bizonyulnak rájuk nézve, szenvedést okoznak számukra, mégsem tudnak hűtlenek lenni hozzájuk.

És ott a lány. Ő egy boldogabb jövő záloga. Mindkét nővér a gyermekének tekinti, de a hazugságok, titkok, amelyekre felépítik az életét, mérgeznek. Egyikük a vér szerinti szülőanya, másikuk a nevelőanya, de egyként szeretik, s ez a legfontosabb, amit adhatnak neki. Ettől a végkifejlet mégsem tragikus, hanem jövőbe mutató.

John Steinbeck: Édentől keletre

Zsuzsa ajánlja kedvenc regényét a pályázatunkra:

„A legnagyobb rémület, amely egy gyermek szívét marcangolhatja: az, hogy nem szeretik! Nincs ember a világon, aki kisebb-nagyobb mértékben ne érezte volna a visszautasítás gyötrelmét. A mellőzés haragot szül, és a harag valami bűnt a mellőzés megbosszulására, a bűn pedig bűntudattal jár, íme az emberiség története!...”

John Steinbeck bibliai példázatot idéző nagyszerű regénye nemcsak az Egyesült Államok hőskorának az első világháborúig terjedő hatalmas történelmi tablója, hanem két család nemzedékeinek egymásba fonódó története is, amely nagy álmodozókat, tiszta és becsületes embereket éppúgy termett, mint "Káinokat", akik lelkükben gyengék és gonoszok - vagy csak látszólag azok, hiszen a jóság, az elfogadás és a szeretet vágya bennük is megvan, ha csírájában és torzan is. A regény felemelő tanulsága és "útmutatása": mindenki számára megadatik a választás joga és felelőssége, hogy győzzön a külvilág és lelke sötét hatalmai ellen, s élete "tisztítótüzéből" végül felemelkedve begyógyuljanak tűzégette sebei és a tisztátalanság is, amely a tüzet szükségessé tette. Timsel - tiéd a választás lehetősége, ezt soha ne feledd...

Walker, Alice: Kedves Jóisten

Miestas ajánlja kedvenc regényét az olvasópályázatunkra:

A fekete írónő fekete története nemcsak a feketék másodrangúságáról szól, hanem a nőkről, akik a feketék társadalmában is másodrangúak. Walker 1944-ben, a georgiai Eatontonban született, nyolcgyerekes szegény családban. Mint ízig-vérig déli író, érzi, tudja, hogy a déli ember nem véletlenül olyan, amilyennek az irodalom ábrázolja. Nála azonban a déli típus a fekete közösség világában jelenik meg – s többnyire asszony. „Csak nézd meg magad – vágja a Kedves Jóisten hősnőjének fejéhez a férje. – Nigger vagy, szegény vagy, csúnya vagy, nő vagy. Az istenbe, egy nagy nulla vagy.” És Celie, akinek fejlődését tizennégy esztendős korától egy emberöltőn át kísérjük figyelemmel, s aki hosszú-hosszú éveken át csak Istenhez írhatta leveleit, a maga embersége és két szeretett asszony segítsége révén mégis megáll a lábán, és szembefordul a sokszoros átokkal: „Lehetek szegény, lehetek nigger, lehetek csúnya, és meglehet, hogy főzni se tudok… De itt vagyok.” Keresetlen egyszerűségében felemelő, mozgósító mű Alice Walker regénye.

Updike, John: Gyere hozzám feleségül

Miestas ajánlja kedvenc regényét az olvasópályázatunkra:

Jerry Conant szereti Sally Mathiast, - de Selly nem a felesége, Sally szereti Jerry Conantot, - de Jerry másnak a férje. Számtalanszor megírt téma: szerelmi háromszög, válás… A könyv azonban mást mond a szerelemről; azt, hogy az nem két ember magánügye, hogy van felelősség is, sőt hogy a szerelem maga nem egyértelmű érzés. Jerry is, Sally is tétován bolyong abban a morális félhomályban, amit a lelkiismerete, neveltetése ellen lázadó érzelmei borítanak rá; bolyong, de nem talál kiutat, a hagyományos kötöttség nem elég erős, hogy szerelmét lehűtse, a szerelem nem elég erős, hogy e félhomályt eloszlassa. Az élet nem fekete-fehér, mint a sakktábla, nincsenek szigorú szabályai - mindössze egy biztos: minden emberi kapcsolat, férj-feleség-szerető, szülő és gyermek kapcsolata egyaránt bonyolult, s mind fájdalmat rejt - a sérült lelkiismeret fájdalmát.

Dalby, Liza: Muraszaki meséje

edimir ajánlja kedvenc regényét az olvasópályázatunkra:

A XI. századi Japánban játszódik a regény, melyben Muraszaki egy képzeletbeli világba menekül az unalom, a problémák elől, és írni kezdi Gendzsi herceg történeit. Ami saját szórakoztatására indult, hamarosan kézről kézre jár, Gendzsi herceg történetei mindenkit elvarázsolnak, az ifjú császárnőt éppúgy, mint a császári udvar többi tagját. A könyvnek hatalma lesz, mely a jelentéktelennek tűnő özvegy írónőt a császárnő udvarhölgyei körébe repíti. Itt bizony akar 16 réteg gondosan összeválogatott színű pompás ruhakölteményben tündökölnek a hölgyek, akiktől a tökéletes viselkedés mellett elvárás a parfüm összeállításának tudománya és a költészetben való jártasság egyaránt. Kifinomultság, szertartásosság és intrikák jellemzik ezt a világot. Vajon meglelheti-e valaki itt a személyes boldogságot? Mit tehet az író, ha könyve tőle független életet kezd el élni? Különleges könyv, mely Muraszaki-sikibu naplója és fennmaradt versei alapján teremti újjá számunkra ezt a varázslatos világot a maga titokzatosságával.

Muraszaki első személyben meséli el élete történetét attól kezdve, amikor tizenöt éves korában elveszítette édesanyját. Családja élete szorosan összefonódott a hatalmi viszonyokkal, hiszen a kínai tudományokban rendkívül jártas apa hivatalviselése attól függött, kié volt a hatalom. Végigkísérhetjük az érzékeny, igen művelt lány életének alakulását, családi és baráti kapcsolatait, s azt a folyamatot, ahogyan az évek során megalkotta a japán irodalom híres műveként fennmaradt Gendzsi történeteit, miközben férjhez ment, életet adott kislányának, majd férje halálát követően bekerült a császári udvarba. Az udvari élettől megcsömörlött asszony végül zárdában fejezte be életét.

Liza Dalby amerikai antropológus művelődéstörténeti adalékokban gazdag, jegyzetekkel kísért, olvasmányos regénye bepillantást enged a császári udvar politikai és szerelmi intrikáiba, képet ad a kor viszonyairól, szokásairól, művészetéről, elsősorban költészetéről, és bemutatja a mindennapi életet is.

Wu, Emily Yimao - Engelmann, Larry: Madártoll a szélben

Az Amerikában élő kínai írónő megrázó önéletrajzi regénye annak a tíz esztendőnek a krónikája, amelyet szülőhazájában a kulturális forradalom véres eseményei, fékevesztett terrorja árnyékolt be. A regény felütése egy gyermekkori emlék pillanatképszerű megjelenítése. A három éves kislányt gyalog viszi anyja, hogy meglátogassák a lány apját egy koncentrációs táborban, ahol a végtelenül szomorú tekintetű embereknek neve sincs, csak száma. Apja később kiszabadul, mikor enyhülni látszik a rendszer, visszatérhet a pekingi katedra élére, ahol angol irodalmat tanít, bár népszerűsége továbbra is gyanús a hatóság szemében, és csak lassan emelkedik a szélsőjobboldali kategóriából a nép ellensége minősítés felé. Ám egy napon, 1966-ban derült égből villámcsapásként éri a családot a kulturális forradalom. Az egyetemen a felbőszített diákok veszik át a hatalmat, a tanárokat kihallgatásokra viszik, bántalmazzák, az utcákat agitátorok, véresszájú plakátok lepik el, és hamarosan úrrá lesz a káosz. A forradalom nem kíméli az ártatlan gyermekeket sem, az egyéni önkény és erőszak ugyanúgy lesújt rájuk, mint a hatalom. A történet főhőse is faluról falura sodródik, a leglehetetlenebb helyzetekben, mígnem a Vörös Nap lenyugodván, Mao elnök halálával ismét megnyílnak az egyetemek és főiskolák, hogy a fiatalok egy szebb jövő ígéretében térjenek vissza a fővárosba. Külön figyelmet érdemel a mű narratívája, az a kísérlet, ahogyan a felnőtt elbeszélő, viszonylagos tárgyilagossággal eleveníti meg, éli újra az eseményeket, ám a közvetlen élmény erejével, emberi sorsok felvillantásával érzékelteti azt az emberfeletti küzdelmet, amit a kínai emberek, sokszor védtelen gyermekként vívtak az életben maradásért, az emberi méltóság romjai közt.

Dreiser, Theodore: Amerikai tragédia

Dreiser regénye (1925) az első nagyszabású kísérlet volt az európai naturalizmus - elsősorban Zola - módszerének átültetésére, az amerikai életforma, életvitel, társadalom feltérképezésére. Az igényeiben és megvalósításában monumentális alkotás valóban a legjobb, leghűbb tükre a századforduló, századelő Amerikájának, irodalomtörténeti, esztétikai értékein túl megbízható és lenyűgözően gazdag információforrás is.

A regény főhőse Clyde Griffiths, mélyen vallásos, ridegen puritán szülők gyermeke. Pályáján állandóan végigkíséri a beléoltott eszmék és a gazdag, szabad, vagyonos élet utáni olthatatlan vágyakozás ellentmondása. Kísérletei a "jobb élet" megvalósítására rendre kudarcot vallanak. Amikor - mint egy hotel kifutófiúja - először bepillanthat a gazdagok életébe, álma teljesen reménytelennek látszik, sőt egy autóbaleset miatt, melynek egy kisgyermek esett áldozatul, még menekülnie is kell. A második kísérlet is balul üt ki. Gazdag nagybácsija gyárában kap alkalmazást, bár kezdetben afféle obligát szegény rokonként szerepelhet csak, később bekerül a jó társaságba, amelynek egyik tagja Sondra Finchley, a gazdag és szép fiatal nő, viszonozza érzelmeit, egyúttal fényes jövőt, nagy karrier lehetőségeit is ígéri a szerelmes ifjúnak. Griffiths azonban Robertával, a gyár egyik munkásnőjével folytat viszonyt, aki gyereket vár tőle, s hogy az ne állhasson érvényesülése útjába, kitervel egy csónakbalesetet...

Olyan, mint egy klasszikus krimi: egy fiatalember megöli a szeretőjét, s utána elkezdődik nyomozás, a bizonyítás, majd lesújt a büntetés. De talán még izgalmasabb, hogy mi történt előtte? Miért ölt Clyde? Miféle erők játéka végez az áldozattal is, a tetessel is? Furcsa dolog, de a nagy naturalista regényben végül minden jelképpé válik, minden túlmutat önmagán, s amikor az olvasó leteszi a regényt, már tudja, hogy többet és mást is kapott: társadalom kritikát és annál is többet - erkölcsfilozófiát. Miután ugyanis meggyőződünk róla, hogy Clyde-nál sokkalta bűnösebb a társadalom, amely a maga konkrét és elvont mechanizmusával bűnbe hajszolja, felvetődik egy mélyebb és nehezebben megválaszolható kérdés: ez a társadalmi meghatározottság mennyiben veszi le a felelősséget a tettes-áldozat válláról? Vagyis a regény minden látszólagos egyszerűsége ellenérei s több síkon játszódik – talán ennek köszönheti maradandóságát.

Buck, Pearl S.: Liang asszony három lánya

Pearl S. Buck a 19. század végén Kínában látta meg a napvilágot, ahol szülei keresztény misszionáriusként teljesítettek szolgálatot. A Távol-Keleten töltött gyermekévek olyan mély benyomást tettek rá, hogy a Nobel-díjjal kitüntetett írónő több mint félszáz kínai témájú regénnyel gazdagította a világirodalmat. Ezek közül az egyik legismertebb a jelen mű, amelynek a főszereplője egy erős karakterű nő, Liang asszony, aki - miután férje fiatal ágyast szerez be magának - elhagyja otthonát, és Sanghaj belvárosában éttermet nyit. Vállalkozása olyan jól sikerül, hogy később lányait az "Újvilágba", Amerikába tudja küldeni tanulni. Az azonban hamar kiderül, hogy boldogságot nem tud vásárolni nekik: míg a nővérek egyike új életet kezd az Egyesült Államokban, a másik kettő visszatér az időközben kommunista uralom alá került Kínába. Liang asszony egyet tehet: tapasztalatait átadva megtaníthatja őket arra, hogy miként vészeljék át a magánéleti csapások és a kívülről jövő zsarnokság próbáit... Csakhogy lehet-e alkalmazkodni egy zsarnokságra, hazugságra és erőszakra épült világhoz?

James, Henry: Egy hölgy arcképe

Henry James két ország írója volt, Angliáé és az Egyesült Államoké (Amerikában született, részben ott nevelkedett, felnőttként Angiát választotta végleges hazájául), ugyanakkor két irodalmi irányzat képviselője is: termékeny munkássága része a liberalizmus utolsó szellemi fellobbanásának, s a modern próza felívelésének: formai újításaival, a lélektani mozanatok és a tudatfolyam ábrázolásával. Az Egy hölgy arcképe, első korszaiának legszebb darabja 1881-ben jelent meg.

A hölgy, akinek arcképét elemző lélekrajzzal, a sokrétűen hajlékony, intellektuális próza művészi pasztellszíneivel festi meg az író, egy huszonhárom éves, szép, okos amerikai lány: Isabel Archer. Mint mondja, azért jön Európába, hogy itt olyan boldog legyen, amennyire csak lehetséges. Útja döntő jelentőségű sorsára. Örökség révén nagy vagyonhoz jut, férfiak hódolata veszi körül, élményekben van része. De a boldogság? Kérőit sorra elutasítja, hogy megőrizze függetlenségét, majd szíve sugallatára mégis férjhez megy – s aztán rá kell döbbennie, hogy eszközül használták fel, és vagyona volt a vonzóerő a házaságban. Isabel, a puritánok unokája azonban kötelességtudatból vállalja az egész életre szóló lelki szenvedést.

Styron, William: Sophie választ

Styron súlyos, világirodalmi jelentőségű életművének talán legjelentősebb darabja az először 1976-ban megjelent regény. A katolikus lengyel Sophie Zawistowska holokauszt-túlélő. Auschwithba hurcolták annak ellenére, hogy sem zsidó, sem kommunista, sem ellánálló nem volt, sőt apja egy "népszerű" antiszemita pamflet szerzőjeként tett szert ismertségre. Végül az Egyesült Államokba menekül, ahol a skizofrén zsidó "biológus", Nathan szeretője lesz, akihez bonyolult, viharos szenvedély fűzi. Styron több valóságos történelmi személy történetét és történelmi dokumentumok sokaságát dolgozza föl, hogy regénye pontos és hiteles legyen. Ami Sophie-val történt, olyan rettenetes, hogy azt valóban csak az élet írhatta: egy SS-tiszt arra kényszerítette Auschwitzban, hogy ő maga, az anya válassza ki, két gyermeke közül melyik maradjon életben és melyiket küldjék gázkamrába. Ám a meghagyott gyermeket, Jant sem látja újra, hiába dolgozik kivételezettként az irodában, hiába lenne egy német tiszt szeretője, hiába enged a "ferde hajlamú" német nő közeledésének. New Yorkban annak a férfinak lesz érzelmi és szexuális rabszolgája, aki valamelyest megérthetné az európai zsidóság szenvedését, aki az egyetemes zsidó szenvedés részese. Styron szinte dosztojevszkiji pszichológiával ábrázolja közös öngyilkosságba torkolló útjukat. Ez az út azonban éppen nem egyenes vonalú: csodaszép pillanatok, egy nagy szerelem költői ábrázolása telítődik egyre inkább a múlt kínzó emlékeivel. Auschwitz megérthetetlen, felfoghatatlan, mert nemcsak Isten létét kérdőjelezi meg, hanem az emberét is.

Plath, Sylvia: Az ötvenkilencedik medve

Sylvia Plath verseivel (Zúzódás) és Az üvegbúra című regényével vált világhírűvé, kritikusai azonban kezdettől novelláit ítélték a legjobbnak. Ezek a novellák, amelyekből csaknem húszat tartalmaz a válogatás, látszólag teljesen jelentéktelen írások: egy fiú és egy lány buszon utaznak, s arról beszélgetnek, vajon be kellene-e csukni a jármű ablakát; egy házaspár az amerikai nemzeti parkok egyikében medvéket figyel és számol össze; egy kisebb társaság egy tetováló mesterember munkáját tanulmányozza; néhány kislány belép gimnáziumuk Lányegyletébe, s ehhez egy kis tréfás próbát kell kiállniuk; egy londoni házban bizonyos kellemetlenségeket okoz a szokatlanul csapadékdús tél; egy fiatal párnak parkírozási díjat kell fizetnie, és ezt igazságtalannak érzik stb. Ilyen és hasonló történeteket mond el az írónő, és a gyanútlan olvasó esetleg nem is jön rá, hogy mi értelme lehet mindennek. Hisz nem történik szinte semmi, nem "derül fény" semmire, nincs poén, nincs csattanó, nincs magyarázat. Ám éppen ebben áll Sylvia Plath prózaművészete: a banális, mindennapi, látszólag minden jelentőség nélkül való életdarabkákból bontja ki az írónő azt a világképet, amely semmilyen tanítást nem tartalmaz, amelyből nem következik semmi, "csak" az, hogy a világ végtelenül törékeny és esendő; hogy az emberi gesztusok nem vezetnek sehová, hogy az érzelmeknek mindegy, milyen tárgyra vagy személyre, lényegesre vagy lényegtelenre irányulnak; hogy a vízcseppben benne van a tenger; hogy egy férfi vagy egy nő, egy élethelyzet, egy sors teljessége megmutatkozhat (és Plathnál meg is mutatkozik) minden egyes tettben, szóban, látszólag teljesen közömbös gesztusban. Csodás, legfeljebb is csak Csehovhoz vagy Mansfieldhez hasonlító írásművészettel kápráztat el az írónő - elbeszélései minden érett, igazi olvasónak maradandó élményt nyújtanak. (Legeza Ilona)

Morrison, Toni: A Kedves

A 19. század második felében, Amerikában, Ohio államban játszódik a Nobel-díjas Toni Morrison remekbe szabott, varázslatos és megrázó regénye, amelynek a főszereplője Sethe, a szökött rabszolga, aki kislányával, Denverrel próbál új életet kezdeni. Ám egy nap különös fiatal lány jelenik meg nála és közli, hogy a neve Kedves. Sethe teljesen megrendül az élmény hatására, hiszen ugyanígy hívták első gyermekét, akinek két éves korában ő maga vette el az életét, hogy megmentse a rabszolgasorstól. Ahogy telik az idő, az összetört lelkű asszony egyre inkább elhiszi, hogy valóban kislánya szelleme kísérti és lassan megindul a téboly lefele húzó örvényében... A mágikus realizmus klasszikus irodalmi eszközeit felvonultató műben a szerző nemcsak az afro-amerikaiak tragikus múltjára hívja fel a figyelmet, hanem nagy érzékenységgel ábrázolja az anyai érzés és az érzelmi katasztrófák megrázó mélységeit. A regényt 1988-ban Pulitzer-díjjal jutalmazták.

Corman, Avery: Tökéletes válás

A Kramer kontra Kramer című nagy sikerű könyv szerzője ezúttal is egy válás krónikáján keresztül mutatja be a modern amerikai társadalom lelki válságát. A történetet ezúttal azonban nem a szülők, hanem a gyerek nézőpontjából látjuk. Tommy Burrows, az előkelő New York-i gimnazista szülei három éve váltak el. A felhőtlennek induló kapcsolat váratlanul, de nagyobb konfliktus nélkül ért véget. Édesapja Amerika egyik legsikeresebb játszótéri játékokat gyártó cégének tulajdonosa, anyja egy New York-i népművészeti boltot vezet a város legelőkelőbb negyedében. Míg Tommy az érettségire készül, szülei saját karrierjükkel vannak elfoglalva. Az érettségit azért még akadály nélkül leteszi a fiú, fel is veszik egy jó nevű, bár nem túl erős főiskolára. Ekkor azonban egy bagatell, de az amerikai társadalmi normák szempontjából súlyos vétek - egy doboz sör - miatt komoly konfliktusa támad a még fiatalkorú Tommynak a főiskolai vezetéssel. A fiú otthagyja az intézményt, ami végül szülei újabb kapcsolatait is érinti, apja új házassága kis híján rámegy, anyját pedig elhagyja önző és szűk látókörű élettársa. Mindkettejüknek rá kell döbbennie: akármennyire is tökéletes volt a válásuk, gyerekük lelkivilágában komoly nyomokat hagyott. Vajon sikerül-e Tommynak valaha is kiheverni ezt a traumát, és egészséges lélekkel kezdeni el felnőtt életét? - Ezt a kérdést szegezi az olvasónak és az egész modern társadalomnak Avery Corman élesen fókuszált, filmszerűen realista regénye. A mű a széles olvasóközönség figyelmére számíthat.