2010. június 8., kedd

Dehnel, Jacek: Lala

A regény főhőse a szerző nagyanyja, akit mindenki csak Lalának, azaz babának nevezett. Élete alkonyán vég nélkül mesélte családi történeteit unokájának, aki ezekből a beszélgetésekből és az anekdotákról való emlékeiből rekonstruálja nagymamája alakját, és egyben teremti és meséli újra több generáció és a huszadik századi Lengyelország történetét. A nagypolgári eredetű család fordulatos és viszontagságokkal teli sorsát felidéző egymásba fonódó, édes-bús történetek egy letűnt kor vállaltan nosztalgikus és érzelmes képét idézik fel. Ugyanakkor a szerző melankolikus eszmefuttatásai, az elbeszélő személyével, a történetek újramesélésével való játékok egyszerre jelzik az emlékezés ellenőrizhetetlenségét és az emlékek teremtő erejét. A fiatal lengyel költő első regénye valódi irodalmi élmény, amely egycsapásra a kortárs lengyel próza élvonalába emelte szerzőjét.

1 megjegyzés:

Névtelen írta...

A fülszövegből már sejteni lehetett, hogy egy családregény, életrajzi regény, fejlődésregény és interjúregény ötvözete került a kezembe. Nagyon megörültem, mert szeretem az igaz történeteket. A szerző szavai pedig figyelmeztettek, hogy a történet sok kitérőt tartalmaz. Valóban az események ide-oda ugráltak térben és időben, de végül összeállt a kép. A nagymama mesélte el a család és a saját élete történetét, az unoka pedig jegyzetelt.

A címben szereplő Lala a nagymama, aki azért kapta a Lala, vagyis a baba becenevet, mert olyan szépnek született, akár egy baba. A nagymama meséin keresztül megismerhetjük a lengyel nép történetének egy darabját is. Ez arra ösztönöz engem, hogy erről a történelemről többet is megtudjak. Nem csak azért, mert a lengyel és a magyar nép mindig jó barátságban volt.

Ahogy telt-múlt az idő, a nagymama egyre feledékenyebb lett, sok mindenre nem pontosan vagy már egyáltalán nem emlékezett. Az unoka azonban mindent megtett azért, hogy a történet kerek egész legyen. Ez sikerült is. A szerzőnek ez volt az első regénye, amely azonnal a lengyel próza élvonalába emelte. Ajánlom mindenkinek, aki szereti a családregényeket és a történelmet. Én sem bántam meg, hogy a megérzésemre hallgatva hazavittem és elolvastam ezt a nem mindennapi történetet.

Kati