2010. június 8., kedd

Barry, Sebastian: Egy eltitkolt élet

Az immár százéves Roseanne McNulty egy elmegyógyintézetben töltötte felnőtt életének jó részét, ám a kórházat nemsokára bezárják. S már senki sem tudja, miért is van ott. Az orvosára hárul a feladat, hogy kiderítse: annak idején miért zárták be Roseanne-t. A pszichiáter, dr. Grene és az idős hölgy között az évek során szoros és különleges kapcsolat, már-már barátság alakult ki, Roseanne azonban mégsem képes megnyílni a férfi előtt. Miközben égeti a vágy, hogy megossza vele hányatott élete történetét, csupán a naplójának lapjain tudja őszintén feltárni titkait. Amikor dr. Grene megtalálja a feljegyzéseket, az asszony megdöbbentő erejű visszaemlékezése magával ragadja. Nyomozni kezd a rég elfeledett dokumentumok után, és felfedezései mindkettejük életét megváltoztatják. S mindez Írország történetének egyik meghatározó korszakába vezet vissza. A véres polgárháború nyomán 1922-ben függetlenedő állam lidércnyomásos mindennapjaiba. Amikor a brutálisan fekete-fehérre egyszerűsített sémákban (ír-angol, katolikus-protestáns, nacionalista-lojalista ellentétek) nem volt helye az egyéni sorsoknak és kisebbségi életutaknak. S mindeközben a főhős nevébe az ország jelképének számító rózsa van elrejtve... Sebastian Barry megejtő szépségű regényét számos elismeréssel jutalmazták, elnyert több neves irodalmi díjat (James Tait Black-díj; Costa Book of the Year), és felterjesztették többek között a rendkívül tekintélyes Man Booker-díjra is. A kötetet Takács Ferenc értő utószava zárja.

3 megjegyzés:

Névtelen írta...

Az ismertető alapján kíváncsi lettem a tartalomra, de eleinte elbátortalanított az, hogy végig monológokra épül a könyv. Aztán ahogy elkezdtem olvasni, egyre érdekesebbé váltak a történetek, különösen Roseanne élete. Hihetetlen, hogy több, mint fél évszázadot kénytelen ez a nő elmegyógyintézetben eltölteni, miközben valójában ő egy áldozat.
Dr. Grene, az orvosa és Roseanne között -talán nem véletlenül-lassanként bensőségesnek mondható viszony alakul ki. Az igazi meglepetés pedig a regény végén éri az olvasót, amikor fény derül kettejük senki által nem sejtett rokoni kapcsolatára.

dolina

reni írta...

Érdekesnek találtam a könyv ismertetését,de kezdetben nem kötött le a történet. Nem találtam az összefüggést a két főszereplő dialógusa között. Késöbb aztán egyre érdekesebb lett ,ahogy Roseanne élettörténete egyre jobban kibontakozott.A 20.század elején járunk Írországban ,ahol a politikai és vallási hovatartozás egy életre megpecsételi a tragikus sorsú nő életét.Megrázó történet némi happyend-del a végén.

Reni

Névtelen írta...

Sebastian Barry regénye már akkor felkeltette az érdeklődésemet, amikor még nem tudtam, hogy ismét lesz pályázat, és ez a mű is szerepel majd a listán. Sok jót olvastam róla, a kritikusok körében is nagy sikert aratott, ezért úgy döntöttem, hogy mindenképpen elolvasom.

A döntésemet egyáltalán nem bántam meg. Egy igazán különös történet tárult elém. Roseanne fiatal korában annyi szörnyűségen ment keresztül, szinte a csodával határos, hogy elérte ezt a magas életkort. Lehet, hogy az éltette, talán előkerül elveszettnek hitt fia. Nem is gondolta, hogy milyen közel vannak egymáshoz - anya és fia...

Mindenkinek ajánlom, aki szereti a szép, megható történeteket. Ez a könyv jól végződött, ami nagy örömmel töltött el engem. Remélem, más is így érez, miután elolvasta. Én egészen addig nem is sejtettem, ki lehet az elveszett fiú, amíg dr. Grene el nem olvasta azt az írást, amitől még a vér is meghűlt benne. Akkor gondoltam, hogy ő maga lehet az a fiú, akiért tűvé tett mindent. Azt hiszem, az író mindent megtett azért, hogy csak a végén derüljön ki az igazság, hogy minél nagyobb legyen a meglepetés és az öröm az olvasók számára. A könyv olyan élményt jelentett számomra, hogy amíg élek, nem felejtem el.

Kati