2010. június 1., kedd

Dorogi Edit: Ne nézzenek nyúlnak! Egy szingli anya akcióba lép

Zsuzsi már tíz éve él a napfényes Itáliában, Marco oldalán, akitől van egy négyéves kislánya, Viki. Délelőttönként egy bárban pincérkedik, azután pedig a háztartást vezeti, meg persze vacsorát készít urának, aki kávékereskedőként a környéket járja. Mindez tulajdonképpen idilli állapot is lehetne, ha nem unná magát oly igen nagyon. Végső elhatározásra a harmincadik születésnapján jut: felszámolja olaszországi életét, hóna alá kapja csemetéjét és visszaköltözik a szüleihez Magyarországra. A hazatérés és az újrakezdés eufóriáját azonban hamar felváltják mindazon nehézségek okozta traumák, amikkel természetszerűleg szembesül egy szingli nő és egyedülálló anya. Ám úgy tűnik, Zsuzsi útjába nem állhat semmilyen akadály...

2 megjegyzés:

Névtelen írta...

Nagyon életszerű, sőt talán túlságosan is az. Valóban olyan volt, mintha véletlenül felütöttem volna egy rég elfeledett naplót. Miközben hiányzott belőle az "irodalmiság", sokszor megmosolyogtatott a közvetlen nyelvezete. Azért tetszett, mert számomra - sajnos - közeli életérzéseket ébresztett fel. Nem kellett elképzelnem a történetet, mert hallottam már barátok, közeli ismerősök szájából is, sőt tapasztaltam saját bórömön. Talán ezért olvastam szívesen.

Szeritem ez a regény érdekelheti azokat az olvasókat, akik bár szórakoztató olvasmányra vágynak, mégis belelátnak a sorok közt elbújt, néha fájdalmas, olykor banális sorsokba és életekbe.

silverchris

Névtelen írta...

Könnyű olvasmány egy szabad délutánra! Mintha a magyar Bridget Jones naplóját olvasnám! Olyan érzetem támadt, mintha egyszerű, hétköznapi személy írta volna, akár én is írhattam volna.

Azért tetszett, mert a stílusa közvetlen, érthető, nem kell közben gondolkodni. Nem tetszett benne azonban, hogy a stílusa hétköznapi, nem irodalmi értékű.

Gyöngyi