2010. június 16., szerda

Ferrante, Elena: Amikor elhagytak

Miestas ajánlja kedvenc regényét az olvasópályázatunkra:

Olga, a csinos és okos fiatal nő, harmonikus családban neveli két gyermekét, egészen egy átlagos délutánig, amikor férje minden előzmény nélkül bejelenti: elhagyja. A kánikulában vergődő, elnéptelenedett olasz városban Olga végigjárja a közhelyesnek is mondható stációkat, megpróbálja visszaszerezni a férjét, nyomoz a vetélytárs után, a nyílt utcán jelenetet rendez, de azután sosem sejtett mélységekbe zuhan, otthona szertehullik, gyerekei kicsúsznak a kezéből, kifordul önmagából.

A megpróbáltatásokkal utolsó erejéig küzdő női psziché kálváriatörténetének is tekinthető mű szerzője szinte kegyetlen következetességgel viszi végig hősnőjét a tragédia egymást követő stációin, ábrázolva egyúttal a mélypontról felfelé vezető nehéz, de szükséges út ívét is.

5 megjegyzés:

kamonda írta...

El fogom olvasni!

Miestas írta...

Őszinte és időnként nagyon naturális, de ettől eltekintve igen jó könyv. Igazán azt szerettem ebben a könyvben, hogy nem hagyta lerakni magát... de hát épp ez az ami nekünk olvasóknak kell .

Névtelen írta...

Ez a könyv arról szól, milyen érzés 15 év boldognak hitt házasság után hirtelen belecsöppenni a megcsalt és magára hagyott feleség szerepébe.
A regényíró kíméletlen részletességgel ír Olga súlyos érzelmi megpróbáltatásokkal teli életéről. Az asszony nemcsak a férje miatt szenved, hanem a két gyerekével való kapcsolata sem mindig konfliktusmentes.
Az a bizonyos segíteni szándékozó harmadik személy pedig ott van elérhető közelségben, de erre Olga csak későn jön rá.

Jól megírt könyv.Csak ajánlani tudom az olvasni szeretőknek.

Zizzer írta...

Nagyon jó könyv, főleg azért, mert nagyon életszerű. Már a cím is (és az első mondat) mellbe vág. Amikor elhagytak . Én nem akartam falhoz vágni, a főszereplőnő sem idegesített, abszolút valóságos figura. A könyvnek köszönhetően nem volt túl jó kedvem, amikor olvastam, a regénnyel együtt éltem.
Ezt csak megérzés, de szerintem az író férfi. Ha valaki már olvasott Závadát, akkor sejti, miért gondolom ezt.

Névtelen írta...

Miközben olvastam, úgy éreztem, egy sorstársam írta, akit ugyanúgy elhagyott a férje, mint engem. Azt is éreztem, hogy jó, mert én nem süllyedtem olyan mélyre, mint a főhősnő.

Eddig mást gondoltam az olasz emberekről. Valójában nem is olyan felületesek és ripacsok, mint amilyennek hisszük. Nem tetszett, mert nekem túl durva volt, no és jónéhányszor le is döbbentett.

Szerintem azokat érdekelheti ez a történet, akik szintén tagjai az elhagyottak táborának. Ajánlom azoknak is, akiket majd el fognak hagyni, tehát mindenkinek.

Ani