2010. június 4., péntek

García Márquez: Gabriel: Szerelem a kolera idején

„Csak most volt hozzá bátorságom, hogy négyszáznyolcvan oldalon át a szerelemről írjak és csakis a szerelemről” – mondta Márquez a könyvről. Persze nem csak a szerelemről ír, hanem a szerelmen keresztül szinte mindenről. Az érzelmi konfliktusok közepette eltelik fél évszázad, lezajlanak forradalmak, társadalmi változások, emberéletek, házasságok, szerelmek és gyűlölködések mennek el a szerelmesek mellett. És mindent áthat a felszín alatt megbújó mágia, egy kis szürrealizmus, az emberi furcsaságok és ostobaságok végeérhetetlen sorozata. A könyv magával ragadó, színes költészet a szerelemről, a vágyról, a kitartásról, az elmúlásról. Mindezt Garcia Márquez oly költőiséggel ábrázolja, hogy nyoma sincs benne pornográfiának, de árad belőle az erotika, a szerelem.

Három főszereplője, Fermina Daza, Florentino Ariza és Fermina férje, Juvenal Urbino doktor mind a boldogságot keresik, és találják meg végül, ki-ki a maga módján. Hogy melyikük boldogsága az „igazi”, azt az olvasó feladata eldönteni.

Florentino Ariza még ifjúként beleszeret a már gyermekként is diadalmasan gyönyörű Fermina Dazába, de szerelmük nem teljesülhet be. Fermina Daza hozzámegy a városka legjobb partijának és legszebb férfijének számító Juvenal Urbino doktorhoz, akivel évtizedekig élnek boldog, termékeny házasságban, kiegyensúlyozott polgári légkörben. Ezalatt Florentino Ariza kicsapongó életet él, egész életén át kalandozik, váltogatja a párjait, mindeközben végig dédelgeti magában Fermina Daza iránti szerelmét. És ez a nagy szerelem végül évtizedek múltán, mikor már mindketten megvénültek, mégiscsak beteljesül. A meghökkentő befejezésű szerelmi történet egy buja, lüktető, letűnt világban játszódik, melyet egyaránt uralnak a misztikus események és a sztentori hangú bölömbikák; ahol a tengerben olykor még feltűnik egy éneklő vízitehén keblén a borjával, vagy egy gyönyörű vízihulla; ahol még a legjózanabb gondolkodású embernek is természetesnek tűnik, hogy a tárgyak olykor elsétálnak a helyükről. Teljesen más világ ez, mint a mi közép-európai, misztikumtól mentes és romantikátlan valóságunk. Azt hiszem, "az ember tudást akar szerezni a könyvekből, helyzeteket érteni, elképzelni, látni - magáévá tenni a mások által megélt tapasztalatot. Megtanulni, hogyan van az élet." Marquez regényeiből megtanuljuk, hogy a legjobb dolgok váratlanul történnek, és az élet valójában megtanulhatatlan, de mindennek örülni kell, ami megtörtént: mert megtörtént. (Lippai Janka könyvtáros ajánlása)

5 megjegyzés:

Névtelen írta...

Egy egész életen át tartó reménytelen szerelem rendkívül érzékletes bemutatása. Megható és szép történet.

dolina

Zizzer írta...

Tetszett-tetszett, de nekem Ariza az aberráltság vagy inkább a megszállottság határait súrolta. Lehet, hogy bennem van a hiba, de ott mocorgott a kisördög. Körülöttem mindenki mondta, hogy milyen gyönyörű szerelmi történet, de én nem éreztem azt a „tisztaságot”.
Lehet, újra kellene olvasnom, hátha más szemszögből látom.
(Az újabb (fekete) kiadást olvastam, rengeteg az elütés benne…)

bzsuka írta...

Ehhez a könyvhöz egy személyes jellegű hozzászólást szeretnék írni. Marquez számomra az ÍRÓ. Igen így csupa nagybetűvel. Mert mindig több van a szavak mögött, mint azok amit valójában rejtenek. Mert tele van érzelmekkel, átvitt gondolatokkal. Majdnem minden alkotását elolvastam, aztán az életrajzi könyvét, honnan indult hova tartott. Mondhatom érdekes olvasmány, főleg könyveinek ismeretében. Másik kedven íróm vámos Miklós. Aztán nagy örömmel vettem tudomásul mikor ő megírta a Márkez meg én című könyvet. Egy nap amikor találkozhat a nagy kolumbiai íróval.
Végül erről a könyvről is szóljak. A Szerelem kolerea idején egy nagyszerű olvasmány. A soha el nem múló szerelem története. A láng amely egyszer fellobban soha ki nem alszik. Marquez regényében nagyon fontos az életigenlés, minden velejárójával együtt. Így mutatja be azt, hogy az öregséggel is szembe kell nézni, hiszen Florentino Ariza számára is csak öregkorában adatik meg, hogy azt szeresse, akire egész életében vágyott.

Névtelen írta...

Emlékeim szerint a legjobb könyvek egyike. Kíváncsi voltam, hogy milyen lesz egy húsz évvel ezelőtt megismert regényt újraolvasni. A mű akkori ajánlói közül valaki azt írta: "Egyszer szerintem mindenkinek muszáj elolvasni." Én kétszer olvastam el, és másodszor is nagy hatással volt rám. Mostanra máshová tevődtek át a regény mondanivalójának hangsúlyai. Míg húsz évvel ezelőtt a szerelmi szálak érintettek meg, évtizedek múltán inkább Fermina öregedéssel való szembenézése. Lelkileg most tudtam azonosulni vele.

Különleges, megindítóan szép szerelmi történet... Csodálatos a távolság ellenére egy fél évszázadon át tartó szerelem, rajongás, és drámai a már megöregedett Florentino és Fermina egymásra találása. Felemelő a tragikus végkifejlet: hajójuk nem köt ki a szárazföldre, így ketten maradnak, és addig hajókáznak, amíg csak élnek.

Jutka

Névtelen írta...

A szerelem tényleg csodákra képes és nem korfüggő! Ha valaki igazán szerelmes, akkor képes legyőzni "minden" akadályt. A már-már hihetetlenül kitartó szerelem végül beteljesedik.

Azért élveztem az olvasását, mert bepillantást nyerhettem általa a Karib-tenger vidékének hangulatába, az ott élő emberek életstílusába, életritmusába. A szereplők jellemábrázolása magával ragadott, szinte filmként láttam magam előtt a történteket.

Azoknak fog tetszeni, akik szeretik a szerelmi történeteket, a több szálon futó, cselekményes olvasnivalót.

"Tütitfa"