2010. június 8., kedd

Kőrösi Zoltán: Milyen egy női mell? (Hazánk szíve)

Kőrösi Zoltán a családregény klasszikus keretébe illesztve meséli el két család, a Galíciából Magyarországra vándorolt Orlikok és a Morva-vidékről származó Flaschnerek egymásba szövődő történetét. A 19. század közepén induló, két háborún és rendszerváltásokon átívelő elbeszélés egyfelől a korfestés, a hangulatteremtés erejével hat, másfelől a lélek láthatatlan, finom hajszálgyökerein leereszkedve tárja fel a szenvedélyeket, a lélek titkos vonzalmait, a csalódásokat, a gyűlöletet és a szeretetet. Mindezt nem a lélekboncoló elemzés eszközével, hanem a részletek realizmusának láttató erejével. A szenvtelen hangú, mindentudó elbeszélő leheletfinoman érzékelteti az események kusza esetlegessége mögött az erotikus vonzódásokat. Kőrösi Zoltán legfőbb erénye az az áttetsző, kristálytiszta prózastílus, amelyet a hosszúra nyúlt visszaemlékezés nagy lélegzete tölt meg élettel. A hagyományos prózaepika, illetve a családregény klasszikus hagyományaihoz vonzódó olvasók számára lehet különösen érdekes olvasmány.

4 megjegyzés:

Névtelen írta...

Nagyon-nagyon jó könyv!!!!!

Névtelen írta...

Jól választottam! Fiatal férfi írótól nem olvastam még ilyen finom stílusú alkotást. Művészi leírásai, lélekrajza, hasonlatai, a boldogságról szóló fejtegetése magával ragadtak. Nem is tudom, hogyan érezhette meg, érthette meg azokat a dolgokat, korokat, amelyeket bemutat. Azt hiszen, hű korrajzot adott a kétszáz évvel ezelőtti történetekben is, mert az 1945 utáni évekről írottakban a magam által tapasztalt világgal találkoztam.

A két család története tele van fájdalommal és boldogsággal, halállal, születéssel, be nem teljesülő és megvalósuló reményekkel. Ilyen az élet, és mindig ilyen volt. De nem a kiábrándulás, elkeseredés kerekedik felül sohasem!

A családregény szereplőit szimbolikusan összekapcsolja egy "finoman megmunkált vékony karperec", amelyet egy eszméletlenül heverő fiatal odesszai kereskedő ad az őt megmentő, ápoló fiatalasszonynak. A fémkarika az ő családi örökségéből való, generációkon át az anyák akkor adták tovább, amikor a gyermekük új családba költözött. "A karika, a kör az örök visszatérés jele... Az ezüst szalagon levélkék, fonatok indáztak egymásba, mint az összegabalyodott gyökerek, olyan volt az az ötvösmunka, mintha a távoli széles földek valami réges-régi kincséből bukkant volna elő, sok száz év előtti, s talán már nem is létező növények fémbe fagyasztott képével." A történetben fel-felbukkan a karperec, majd a regény végén az utolsó tulajdonos (miután szerinte méltatlannak adta (talán?), visszakérte), belepottyantja a vízbe, mert mint írja a szerző: "A történetünk, mint minden történet, értelmezhetetlen és visszahozhatatlan, elmúlt, elszállt, és nekünk nincsen többé semmi közünk hozzá, mint ahogyan az életünkhöz is alig van közünk."

Elgondolkodtató, mély érzelmeket kiváltó mű, mindenkinek ajánlom olvasásra.

"Könyvek"

Névtelen írta...

Rendkívül különös hangulatot keltett bennem. Mélységes nyugalom töltött el és kimondhatatlan időtlenség vett körül. Elképzeltem az én családregényemet is. Remek érzés volt, sajnáltam, amikor vége lett a történetnek.

Szerintem ez a könyv azokat az olvasókat érdekelheti, akik vágynak a gyökereikre és szeretik a szépen fogalmazott, lebilincselő prózát.

Ani

Névtelen írta...

Egy álomvilágba, mesevilágba kerültem, mintha egy fátyol mögül nézném a világot, és a felébredésem nagyon nehéz.

Gyönyörűséges a nyelvezete, a képei, különleges a szál, amelyen végigfut a cselekménye, s ahogyan a történések lényegét megfogja.

Gyöngyi