2010. június 1., kedd

Moriarty, Sinéad: Született szülők

Újra itt van Emma, a kissé bolondos, de ami a szívén-az-a-száján ír középosztálybeli feleség. Miután két évig próbálkoztak azzal, hogy saját gyerekük szülessen, (ld. előző kötet: Babablues) az örökbefogadás mellett döntenek férjével, James-szel. Ehhez persze mindenkinek - a szerető, de kissé konzervatív szülőknek, a nyársatnyelt sógornőnek és egyéb anyáknak, a kedvenc barátnőnek, ügyfeleknek, na és persze az örökbefogadást intéző hivatalnak - van mondanivalója, jó tanácsa. A történetet bonyolítja, hogy külföldi babát lehet remélni, mert nincs hazai örökbefogadható, és így fel kell készülni a kulturális különbségek leküzdésére is. Közben persze a családtagok, barátok is élik mindennapjaikat, vívják apró, de meghatározó csatáikat szerelemért, szeretetért. Alapvetően vidám könyv ez, de sok igazság van benne nőkről, férfiakról, kapcsolatokról, kompromisszumokról és kitartásról.

3 megjegyzés:

Névtelen írta...

Azért választottam ezt a könyvet a pályázat ajánlásai közül, mert érdekel a témája: gyengéim az öregek és a gyerekek. Becsülöm, sokra tartom azokat az embereket, akik az örökbefogadott gyermekeket sajátjukként tudják szeretni. Miközben olvastam, együttéreztem a házaspárral, átéltem, átéreztem helyzetüket. Nem egyszer könnyekre fakadtam. Azért tetszett, mert élethűen szemléltette az eseményeket. Felháborító viszont a bükokrácia, ami az örökbefogadáshoz vezet. Sokszor úgy tűnt, hogy el akarják venni a várakozók kedvét. Míg az örökbefogadó szülőnek tökéletesnek kell lenni, addig természetes úton szinte embertelen körülmények közé is születhetnek gyermekek.

DÉVA

Névtelen írta...

Azért választottam ezt a regényt, mert a pályázaton előzőleg olvasott három mű már nagyon nyomasztott, és valami könnyűt szerettem volna. Ennek a kötetnek már a borítója is elárulta, hogy fogok néha nevetni is rajta. Azonban nem erre vágytam, nem ilyen könnyedségre. Olyan volt, mint egy szappanopera, néha jó poénokkal. Azoknak ajánlom, akik kikapcsolódni vágynak egy nyaralás vagy most már inkább egy telelés alatt. Kikapcsolódni, és nem rágódni dolgokon, amik úgyis megoldódnak, néha maguktól.

Ani

Névtelen írta...

Egy üzletben találtam rá, s rögtön eszembe jutott, hogy ez a mű is szerepel a választható könyvek listáján. Megvettem, hazavittem. Mielőtt elkezdtem olvasni, még nem tudtam, mi vár rám. Mikor belefogtam, nem voltam valami vidám hangulatban, de ez rövid időn belül megváltozott. Megnevettetett, pedig a témája nagyon is komoly.

Nagyon rossz érzés lehet, mikor valaki gyermeket szeretne, és nem lehet sajátja. Pedig a cél érdekében mindent megtett, mégsem sikerült. Nem maradt más hátra, mint az örökbefogadás, amihez szerintem elég nagy bátorság kell. Sokan a saját gyermekükkel sem bírnak, pedig azt gondolják, hogy róla mindent tudnak. A házaspárban volt bátorság és kitartás, hogy végigjárják az utat, mely a gyerekhez vezet. Igaz, hogy bennük is merültek fel időnként kétségek, hogy helyesen cselekednek-e? Ráadásul olyan ember ítélte meg, hogy jó szülők lesznek-e, akinek szintén nem volt gyermeke. Egyébként is csak sejteni lehet, hogy ki milyen szülővé válik.

A regény több szálon fut, ami nagyon jó, mert megismerhettük a házaspár családját és barátait is. Kiderült, problémák mindenhol vannak, csak más-más jellegűek, de előbb-utóbb minden megoldódik. Emma és James problémája is, mert találtak számukra örökbefogadható gyermeket. Mire megtalálták, kiderült, hogy sajátjuk is lesz, ennek ellenére Jurijról sem mondtak le.

Ajánlom ezt a könyvet mindenkinek, aki hasonló problémával küzd, mint a műben szereplő házaspár. De ajánlom azoknak is, akik nem érintettek, mert azonkívül, hogy tanulságos, komoly témája ellenére még szórakoztató is.

Kati