2010. június 1., kedd

Vámos Miklós: Apák könyve

Vámos Miklós sikeres anyaregénye (Anya csak egy van) után most megírta az Apák könyvét, amely azonban vajmi kevéssé hasonlít párdarabjához. Amíg az előző igen koncentráltan ábrázolt egy szűk tárgyi környezetet és emberi világot, ez utóbbi a közép-európai és a magyar história háromszáz esztendejének történelmi dimenziójában fest tablóképet egy zsidó családról, szinte a klasszikus családregények modorában.

Ebben a keretben tizenkét fejezet során beszéli el az író a Stern (utóbb Csillag) família nemzedékeinek életét, éspedig a magánélet fejleményeire koncentrálva. Vámos látszólag elvész a családi élet apró-cseprő ügyeiben, szinte kirekeszti a külvilág - pontosabban a "nagypolitika" - történéseit, a magánéleti viszonyokat ábrázolja, helyenként minuciózusan, de mindig kedvtelve beszélve a köznapi mozzanatokról. És mégis: a történelem, a politika folyton beavatkozik az életükbe, mégpedig rendre kényelmetlenül, zaklatón, aggasztón, olykor életveszélyesen. Bármennyire is egymásra figyelnek Sternék, a rémes 20. század nagy fordulatait aligha tarthatják távol maguktól: a zsidótörvények, a háború, a Rajk-per, '56 keretezi sorsukat. És annak a folytonos érzete, amit a zsidó sors jelent számukra. A Sternek, illetve Csillagok sorsa voltaképp az eltávozás és a hazatalálás, az emigráció és az otthonteremtés váltakozását példázza: e természetes emberi ragaszkodás-kötődés és a sors meghatározta taszítások, elválások furcsa, megszokhatatlan, mégis történelmi szükségszerűséget mutató dialektikáját. Mi minden megesik háromszáz esztendő alatt egy családdal! - sugallja Vámos Miklós, pedig valamennyi Stern csak egyet akar: valahogy boldogulni, a kríziseket túlélni, normális emberi kapcsolatokat fönntartani.

És az egymást követő nemzedékek férfiai gondolataikat, tapasztalataikat, fölismeréseiket egy régi-régi, vászonba kötött füzetben, az "apák könyvében" rögzítik. Ennek bejegyzéssora adja a regény textusának egyik rétegét; a másikat az írói narráció. Mindkettő kiváló alkalom Vámos Miklós számára, hogy az egymást követő korok stílusában szóljon, ha kell a nyelvújítást megelőző archaikussággat, ha kell, biedermeier negédességgel, de mindig egyszerre mértéktartóan és meggyőző kifejezőerővel. Az író végső soron belső látású korrajzot alkot, azt ábrázolja, miként élte át egy magyarországi zsidó család az elmúlt három évszázadot, és milyen tapasztalati anyag fogalmazódott meg mindebből az "apák könyvében". Ilyenformán a hagyományos családregénybe egy különös optikájú, igen nagy belvilágú korrajz ötvöződik. (Legeza Ilona)

"Az apák könyve családregény. Tizenkét nemzedékről szól, legfőbbképp azoknak elsőszülötteiről, háromszáz évnyi utazás a magyar térben és időben, a magyar történelemben és sorsban, valamint a magyar nyelvben is, hiszen az 1700-as években kezdődő história nyelve valamelyest igazodik a cselekmény zsinórjához, azaz fokozatosan fiatalodik. Ajánlom az Apák könyvét az édesapáknak. Meg a fiaiknak. Meg a hozzájuk gyöngéd vagy rokoni szállal kötődő asszonyoknak és lányoknak" (Vámos Miklós)

6 megjegyzés:

Miestas írta...

Nem teljesen értem Vámos könyve mit keres itt, ettől persze jó könyv,de hát a nők ebben nem igazán főszereplők, mint ahogy a cím is előre jelzi ez az Apák könyve.

12 család, akik a könyvben 12 fejezetet alkotnak, akik sorban a 12 égövben születtek, így egy teljes kerek egészt alkotva. Összeköti őket a vérük, a múltjuk és az Apák könyve ami valójában létező napló a történetben, ami aztán a II. Világháborúban a zsidó deportáláskor elveszik.


A történet időnként megható, máshol humoros, néhol tragikus, de semmikép nem felejthető

Zizzer írta...

Különleges olvasmányaim egyike. Nem egy könnyen hatódom meg, de e könyv teljesen magával ragadott, olyannyira, hogy Vámos Miklósnak is megköszöntem a saját honlapján.
Az életutak gyönyörűek, változatosak és a leheletnyi misztikus szál teszi nagyon-nagyon jóvá és élvezhetővé a művet. Nagyon személyesnek éreztem, talán azért, mert már nincsen apám nagyon régóta.
Az öt kedvenc könyvem egyike.

Névtelen írta...

Őszintén bevallom, hogy eddig Vámos Miklóst csak a tévében látott, nem túl érdekfeszítő beszélgetéseiből ismertem. Most, hogy elolvastam az Apák könyvét, már más szemmel nézek rá. Ez nem EGY könyv, ez akár tíz könyv is lehetne, olyan hosszú időt és annyi történelmi eseményt, és olyan sokféle, megrázó emberi sorsot foglal magában. Az Apák tíz vagy tizenkét nemzedéke közül egyik sem formálta, de mindegyik megszenvedte a történelem borzalmait. Aki csak tankönyvekből ismeri a történelmet, az ebből a könyvből megtudhatja, hogy milyen volt a történelmet ténylegesen elszenvedő emberek számára a kuruc-labanc háborúskodás, a szabadságharcokat követő megtorlások, a pogromok és a gázkamrák, a munkaszolgálat, a hadifogság és a szökés, ahol a hazatérő már senkit és semmit nem talált meg a régi életéből, a Rajk-per, a sikertelen, agyonveréssel végződő disszidens élet. Persze vannak ezeknek az életeknek szép pillanatai vagy évei is, mint minden emberi életnek. A könyvön vezérfonalként húzódik végig az elsőszülöttek múltat és jövőt látó képessége és naplóírása, az Apák könyve, ami a befejezésben egy nagyon tehetséges, érzékeny lelkű kisfiúban vár folytatásra.

Szerintem ezt a könyvet sok embernek el kellene olvasnia. Természetesen elsősorbn azoknak, akiket érdekel a történelem. De azoknak is, akik nem tudják értékelni azt, hogy ha vannak is nehézségeink, de viszonylagos békében és nyugalomban élünk, és nagyon meg kellene becsülnünk ezt az életet. Szerintem ez nagy tanulsága ennek a regénynek. Mindezek ellenére ez nem az a könyv, amit a könyvespolcomon szeretnék őrizni, hogy bármikor levehessem és beleolvashassak. Ahhoz nincs erőm és bátorságom. De az valószínű, hogy Vámos Miklós többi könyvét is el fogom olvasni.

Kresz

bzsuka írta...

Vámos Miklós könyve 12 fejezeten át 12 család életét meséli el. S aztán a végét nyitva hagyja, képzeletben folytatódjon egy újabb generációval. Vámos könyve az olvasót magával viszi, olyan könyv, amelyet este nehezen lehet lerakni. Számomra ez a legkedvesebb alkotás tőle. Különösen tetszik az, hogy még a nyelvezettel is érzékelteti sz idő múlását, ahogyan a 1705-től megérkezünk 2000-be. Én azok közé tartozom, akik örzik a polcukon az Apák könyvét. Már régen nem vettem le ez igaz, de most eljött az ideje. Ezért már érdemes volt ezen pályázat keretei között szerepeltetni, bár kevésbé van jelen benne az anya és gyermek kapcsolat. Hacsak nem a fenti idézetre gondolunk, amit maga Vámos Miklós mondott. ( ajánlom az pák könyvét édesapáknak...meg a hozzájuk gyöngéd ...szállal kötődő asszonyoknak és lányoknak)
Végezetül egy idézetet szeretnék még ehhez a könyvhöz fűzni, amelyet az irő is megtett a könyv borítóján:
"S ha a Lehetetlent nem tudtuk lebírni
Volt egy szent szándékunk: gyönyörűeket írni" (Ady)
Azt hiszem neki ez összejött.

Névtelen írta...

Miközben olvastam, úgy éreztem, egy időutazáson veszek részt, mind nyelvezetben, mind az emberi érzések, magatartásformák "finomításában". Az az érzés kerített hatalmába, hogy az én családom története után is érdeklődjem behatóbban.

Nem tetszett, hogy a nők kevés hangsúlyt kaptak a történetben, ugyanakkor tetszett az ötlet - az apák könyve.

Gyöngyi

Névtelen írta...

Vámos Miklós művei közül még egyet sem olvastam, s ezt a hiányosságot mindenképpen pótolnom kellett... Ez a mű egy családregény, mely tizenkét nemzedékről szól. Háromszáz évet utazunk térben és időben. Nagyon érdekesnek találtam, ahogy változtak az idők, úgy változott a magyar nyelv is. Számomra szokatlan a régmúlt idők nyelve, mégis minden érthető volt. Nem kellett hozzá szótár. Ebben a háromszáz évben nagyon sok csapás, bánat, szomorúság zúdult a családokra. Úgy éreztem, hogy az író visszarepített az időben, csak az eseményekbe nem tudtam beleszólni. Voltak a szereplők életében boldog percek is, de kevés, és rövid ideig tartottak. Talán a legifjabb utód, Konrád élete jó irányt vesz. Lehet, hogy neki sikerül az ősök nyomára is rábukkanni. A sok rosszat időnkét el-elnyomta egy-egy vicces szó, mondat. Ezeken még mosolyogni is tudott az ember. Az író sajnálta, hogy véget ért a regény, mert úgy érezte, hogy attól fogva többé már nem az övé. Bízott azonban abban, hogy majd az olvasóké lesz és marad. Hát az enyém biztosan marad, mert ez a könyv is felejthetetlen számomra. Ezentúl én is keresem és olvasni fogom Vámos Miklós többi művét is.

Kati